mérgezés

Amikor a ló szervezetében egyes baktériumok sejtfalából kóros mértékben szabadulnak fel és halmozódnak fel az endotoxinok, akkor egy életveszélyessé váló folyamat indul meg. Gyakran a lovasok semmi mást nem vesznek észre, mint egy súlyos patairha-gyulladást, aminek kezelése nehéz, költséges és a siker kétséges. 

Az endotoxinok szó a legtöbb lótartó előtt ismeretlen, és bonyolultnak, túlzottan tudományosnak hangzik. Pedig jó velük közelebbről megismerkedni, mert amilyen aprók, olyan komoly problémákat okozhatnak. Gyakran a ló életébe kerül "jelenlétük". Belülről, a véráramba kerülve például a patairha-gyulladás kialakulásában játszanak jelentős szerepet, míg a ló trágyájába kerülve, az istálló levegőjének alkotójaként károsítják a légutakat, és a penészgombák spóráival együtt lóasztmát, kehességet okoznak.

Minden, csak nem szép, ha lovunk - ráadásul szürke, minden reggel koszos fenékkel és barna, ragacsos hátsó lábakkal fogad minket. Amikor felemeli a farkát, egy jó barna csík fröcsköl az istálló frissen meszelt falán, vagy egy felszedhetetlenül szétfolyó tehénlepényt hagy maga után a homokos karámban.

Mivel minden ló fő takarmányforrása a széna, ezért igencsak fontos tudni, hogy milyen minőséget eszik belőle az állat. A betakarítás idején és a tároláson nagyon sok múlik, de az sem mindegy, hogy milyen növényfajokból áll, illetve hol termett. A fő károsító, a penész, sajnos nem mindig látszik szabad szemmel.

A bükkönyök magas fehérjetartalmú takarmánynövények, amelyekkel a ló zölden a legelőn, zölden betakarítva (pl. kaszálva), illetve szárítva a széna fogyasztásakor találkozhat. Magjaik szennyezésként bekerülhetnek az abrakba, vagy a szénába. A bükkönymagok cséplését követően szalma is készülhet a növény szárából.

Ha mérgezésre gyanakszunk, és erre akár csak a legkisebb gyanú is felmerül, akkor azonnal állatorvost kell hívni, aki az elmondottak alapján már a távolból is szolgálhat hasznos tanácsokkal. A lótartó/lovardavezető feladata felismerni a mérgezésre utaló jeleket az állaton, és elsősegély jelleggel ellátni a lovat az állatorvos kiérkezéséig. Ez sok esetben életmentő jelentőségű lehet.

A lovaknál bekövetkező mérgezések súlyossága függ attól, hogy milyen korú és állapotú ló, mikor és mennyi mérgező növényt evett meg, illetve abban mennyi volt a mérgező hatóanyag. Ez utóbbitól függenek a mérgezési tünetek is, amelyek számos szervrendszert érinthetnek: külön-külön is, de gyakrabban együtt, egyidejűleg fellépve.

A máj a kutya legnagyobb mirigyes szerve. Számos feladatban részt vesz, így komoly következményei vannak, ha megbetegszik. A májfunkció-csökkenés a korai szakaszban laborvizsgálattal nem mutatható ki, azonban egyes anyagcserezavarok megjelenése és a kutya megjelenésének, teljesítményének csökkenése már jelezheti a problémát. Májvédő gyógynövényekkel fokozhatjuk a máj megújulását, regenerációját.

A májat nem csak a testtől idegen, külső vegyi anyagok terhelik, hanem a kutya saját anyagcseréjéből felszabaduló vegyületek is. Ezek egy része lebontható (ez az előnyösebb), másik részük a biotranszformáció során válik „kidobható hulladékká”. A belső anyagcseréből származó májkárosító anyagok főleg (de nem kizárólag) akkor szaporodnak fel a vérben, amikor megbetegítő a takarmányozás, vagyis nem megfelelő a minőség, a mennyiség, az összetétel és az időzítés. Gyógynövényekkel rásegíthetünk a kutya saját méregtelenítésére.

Lovaink a legelőn, terepeken (legeltetés közben), a karámban, vagy a széna, a táp és az abrak fogyasztásakor találkozhatnak mérgező növénnyel. Fontos, hogy minden lovas ismerje a legfontosabb mérgező növényeket, és motivált legyen ezeket mielőbb eltávolítani a ló közeléből, netán az étrendjéből. Jelen cikksorozattal ebben kívánunk segítséget nyújtani!