Növényi mérgezések 3. - Teendők mérgezéseknél

Ha mérgezésre gyanakszunk, és erre akár csak a legkisebb gyanú is felmerül, akkor azonnal állatorvost kell hívni, aki az elmondottak alapján már a távolból is szolgálhat hasznos tanácsokkal. A lótartó/lovardavezető feladata felismerni a mérgezésre utaló jeleket az állaton, és elsősegély jelleggel ellátni a lovat az állatorvos kiérkezéséig. Ez sok esetben életmentő jelentőségű lehet.

Teendők az állatorvos kiérkezéséig

További mérgezés elkerülése

A takarmányt (széna, abrak, esetleg alom) és a legelőt azonnal át kell vizsgálni, és a mérgezésgyanús forrást meg kell vonni a lótól (és meg kell őrizni az állatorvos megérkezéséig, hogy mintát tudjon venni belőle).

Ehhez akár botanikához értő (agrármérnök, biológus) külső szakember bevonása is szükséges lehet.

Szabad szemmel nem mindig fedhető fel a mérgezés oka (pl. permetezőszer, mikotoxin, takarmányromlás, nehézfém mérgezés), ezért célszerű rutin laboratóriumi vizsgálatot is kérni.

Ehhez a takarmányból ún. reprezentatív mintát kell venni, vagyis minden lehetséges részből tartalmazzon a minta, és ezt változatlan összetételben kell eljuttatni mielőbb a laboratóriumba – ez többnyire állatorvosi feladat.

Elsősegély

Már a telefonban érdemes közölni a mérgezés gyanúját, és felsorolni a vezető tüneteket, amelyek alapján az állatorvos meg tudja ítélni, mennyire sürgős a vizit, illetve, hogy ő maga el tudja-e látni a beteget a helyszínen.

A tünetek összeírása (naplózás) sokat segít a gyors áttekintésben, különösen akkor, ha időponttal van jelölve az egyes tünetek súlyosbodása, vagy változása. Ebből ugyanis a mérgezés lefolyása (enyhe-súlyos, gyors-lassú) mértéke könnyebben megítélhető.

A lovat teljes nyugalomba kell helyezni, optimális hőmérsékleten (izzadt lovat a szél ne fújja meg, gyenge keringésű, remegő ló ne fázzon).

Korlátlanul legyen hozzáférhető a lónak víz, de sem szénával, sem abrakkal nem szabad etetni (széna csak akkor etethető, ha az állatorvos ezt kimondottan javasolja). Az általában használt orvosi szén is jobban hat üres gyomrú állatnál.

Az almot a ló semmiképp se egye fel, és ha lefekszik vagy elesik, akkor se sérüljön meg a padozaton, vagy a belső tárgyakban (itató, etető, kiálló részek).

A tiszafa gyógyhatása ellenére a természetben rendkívül mérgező, ráadásul a lovak a többi állatfajhoz képest rendkívül érzékenyek rá:

Kórelőzmény (anamnézis)

Először egyéb betegségek gyanúját kell kizárni (pl. fertőzés), azonban ezután sem várható el, hogy teljes bizonyossággal állítsa fel az állatorvos a mérgezés diagnózisát a ló állapota alapján, mert a legtöbb mérgezési tünet nem kórjelző.

Ez azt jelenti, hogy egy adott tünet (pl. nyálzás, hasmenés, kólika, levertség) hátterében számos ok állhat, amelyek csak vérelemzéssel, szőranalízissel, esetleg klinikai és műszeres vizsgálatokkal, netán csak már a boncolás során teszik egyértelművé a mérgezést. Ennek érdekében akkor érdemes mintát venni, ha konkrét gyanú merül fel a mérgező anyag forrását illetően.

A laborba küldött mintával érdemes mellékelni a tünetek, esetleg a méreg leírását, amennyiben ismert, hiszen ennek alapján végzik majd a minta vizsgálatát. Mintát szoktak venni a takarmányból, az ivóvízből, a vizeletből, a vérből és a gyomortartalomból.

Gyakran a nyelv színe is kórjelző értékű, mert annak vörös színe veseterhelésre, sötétlila színezete májterhelésre, vagy oxigénhiánnyal összefüggő mérgezésre utal.

​Az állatorvos szemrevételezi (és megszagolja) a takarmányt, a trágyát és a vizeletet. A trágya állaga, színe és a benne található növényi részek jelző értékűek lehetnek. A vizelet szaga (egérvizelet - bürök, keserűmandula- ciánglikozid) és színe (barna- vörösvértest szétesés) is segíti a mérgezés tényének, és esetleg okának, megállapítását.

Az állatorvos beazonosítja a mérgezés forrását (díszpark, legelő, alom, széna, abrak), kikérdezi, vajon a ló hozzáférhetett-e vegyszerekhez (fagyálló, rovar-, rágcsáló-, gyomirtó szer), történt-e permetezés, gyomirtás a közelben (szél átfújta, ló lelegelte, beszippantotta). Egy vagy több állat érintett-e?

Ki kell zárni a féreghajtó, gyógyszer vagy vakcina okozta mellékhatást, túladagolást. Sportlovasok nem ritkán maguk gyógyszerezik, doppingolják kétes anyagokkal lovaikat, melyek kölcsönhatásba léphetnek más gyógyszerrel, vagy akár önmagukban is káros hatást fejthetnek ki. Ilyen esetben az állatorvos előtti titkolózás a ló életébe kerülhet.

Mérgezést okozhat az épület- vagy karámkezelés közben használt festék, lakk, felületkezelő, az újonnan kialakított talaj, egyes fertőtlenítő hatású vagy szerszámok ápolására szolgáló szer (érintkezéssel, lenyalással, beszippantással).

​A mérgező anyag sikeres beazonosítása esetén meg kell próbálni megállapítani, hogy mennyi lehet az abból felvett mennyiség, milyen gyakran fogyasztotta/lélegezte be, érintette az állat, és mióta?

Esetenként idegenkezűség és bűntény gyanúja is felmerül. Ebben az esetben rendőrségi/ hatósági személyt is értesíteni kell (és a nyomokat lehetőleg nem tönkre tenni). Belső kamerás rendszer is segíthet a mérgezés beazonosításában, akkor is, ha szándékos kártételről van szó, de akkor is, ha nehéz kideríteni, mióta van rosszul a ló és közvetlenül előtte mit csinált.

A tavasszal sárgán virító boglárka frissen mérgező, azonban szárítva elveszíti mérgező hatását:

Mérgezett ló állatorvosi kezelése

A méreg hatástalanítása -amennyire lehetséges- nagyon fontos, hogy mielőbb bekövetkezzen. Az idő tehát a ló és az állatorvos ellen dolgozik, ezért fontos, hogy a mérgezési tünetek felismerését ne a várakozás, hanem a tettek kövessék (azonnal hívni az állatorvost)! A ló élete múlhat rajta, akárcsak a kólika esetében.

Sajnos a legtöbb mérgező anyagnak nincs ellenszere, vagyis antidótuma, ezért az állatorvos egyik legfontosabb feladata az állat tüneti kezelése, életfunkcióinak fenntartása, javítása (pl. légzés, keringés, kiválasztás).

A vitális funkciók stabilizálása után következhet a méreganyagok eltávolítására, mielőbbi kiürítésére, semlegesítésére irányuló eljárás, azaz a detoxifikáció (toxin=méreg). Ez azonban nem azonos a köznapi értelemben vett méregtelenítéssel (pl. tavaszi-őszi méregtelenítő gyógynövényes kúra).

​Erős kötőképességű aktív szénnel megkísérelhető a méreg gyomorban és belekben való megkötése, de ez csak a mérgezés elején használ, mert a véráramba már bekerült mérgek ellen nem hatásos (kivéve, ami kiválasztódik az epével, majd részben visszaszívódik az enterohepatikus körforgással).

Az orvosi szén adagja egy 500 kg-os lónak kb. 350 gramm, vizes oldatban, fecskendővel szájon át beadva, a méreganyag elfogyasztását követő 24 órán belül.

Az aktív szén azonban csak kevés mérgező anyagot köt meg (nehézfémek, glikol, alkohol, nitrit, lúgok, savak). Amennyiben nyolc órán belül megismétli a kezelést az állatorvos, úgy a bélből már felszívódott, de a máj által az epével újra kiválasztott mérgek nagy része is megköthető.

Gyomormosást is végezhet az állatorvos friss, kb. 4-5 liter vízzel, amit gyomorszondával visszaszivattyúz a gyomorból. Az állatorvosnak vagy asszisztensének ilyen esetben védőruha viselése javasolt, mert bőréhez érhet, szemébe fröccsenhet a mérgező, irritáló anyag.

​Hashajtóval (keserűsó, paraffinolaj) a már bélbe jutott méreg mielőbbi kiürítése kísérelhető meg. Növényi olajokat (pl. ricinusolaj) ugyanakkor nem tanácsos használni, mert ezek fokozhatják a zsíroldékony mérgező anyagok felszívódását.

Aktív szén és paraffinolaj kombinálása pedig értelmetlen, mert gyengítik egymás hatását.

Bőséges folyadékpótlás (szájon át vagy infúzióval), vízhajtók, antidótum – amennyiben ismert-, fájdalomcsillapító, nyugtató, görcsoldó, májvédő (aminosav, glükóz, B-vitamin infúzió, máriatövis mag kivonat vagy por), metabolikus acidózis esetén pedig szódabikarbóna, szükség esetén antibiotikum adagolása szintén az állatorvos feladata, ahogyan testhőmérséklet stabilizálása is (takaróval, infralámpával vagy lázcsillapítóval).

Az utókezelés fontos eleme a máriatövismag bevetése, mely májvédő hatású. Súlyos esetben kivonata alkalmazandó, amely erősebb és gyorsabb hatást fejt ki, mint a szárított őrlemény.

Kérdésed van? Ide írj: fitocavallo@gmail.com!

Köszönöm Prof. Mézes Miklós takarmánytoxikológus egyetemi tanárnak és dr. Cserhalmi Dániel egyetemi tanárnak a lektorálást!