Légzőrendszer, légzés - lovak

A leállítás vagy bokszpihenő kényszerű velejárója lehet a nyugalmat igénylő betegségeknek. Hosszabb idő után, főleg, ha már a gyógyulási folyamatok előrehaladtak, a ló egyre kevésbé szívesen áll egész nap egy helyben. Az esetleges balesetek elkerülése érdekében célszerű nyugtató hatású gyógynövényeket etetni a lóval.

A gyulladásos megbetegedések gyógyszeres terápiájának célja: a fájdalom csökkentése; a gyulladásos folyamat kifejlődésének gátlása és a krónikus gyulladás elkerülése. A két legfontosabb gyulladásgátló vegyületcsoport a szteroid és a nem-szteroid gyulladásgátlók csoportja. Sok gyógynövény is rendelkezik gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító gyógyhatással.

Amikor a ló szervezetében egyes baktériumok sejtfalából kóros mértékben szabadulnak fel és halmozódnak fel az endotoxinok, akkor egy életveszélyessé váló folyamat indul meg. Gyakran a lovasok semmi mást nem vesznek észre, mint egy súlyos patairha-gyulladást, aminek kezelése nehéz, költséges és a siker kétséges. 

Az endotoxinok szó a legtöbb lótartó előtt ismeretlen, és bonyolultnak, túlzottan tudományosnak hangzik. Pedig jó velük közelebbről megismerkedni, mert amilyen aprók, olyan komoly problémákat okozhatnak. Gyakran a ló életébe kerül "jelenlétük". Belülről, a véráramba kerülve például a patairha-gyulladás kialakulásában játszanak jelentős szerepet, míg a ló trágyájába kerülve, az istálló levegőjének alkotójaként károsítják a légutakat, és a penészgombák spóráival együtt lóasztmát, kehességet okoznak.

Az orr-melléküregek és az arckoponya üregei (járatai, a szinuszok) keskeny nyílásokon keresztül vannak összekötve az orrüreggel. Az üregeket belülről nyálkahártya borítja, mely gyulladásba kerülhet és védekezésképpen fokozottan termel váladékot. Gyógynövényekkel hatékonyan szüntethetjük meg a krónikus váladékfelhalmozódást is.