Gyógynövényes tanácsadásunk során számtalan esetben érkezett be kérdés a lovasoktól a legelő veszélyeivel kapcsolatban. Most igyekszünk a leggyakoribb kérdésekre válaszolni. Kezdjük ezzel: "A legelő füvének cukortartalma mikor a legalacsonyabb?".

Hogy miért fontos és aktuális ez a kérdés? A metabolikus szindrómában (EMS), inzulinrezisztenciában (IR) vagy krónikus patairha-gyulladásban (laminitis) szenvedő lovak extrém érzékenyek a könnyen felszívódó szénhidrátokra, a cukrokra, így a legelőre jutásuk időzítése segíthet megelőzni a súlyos problémákat.

Sajnálatos tény, hogy sok lónál addig nem derül ki, hogy inzulinrezisztenciája (IR) van, amíg nem alakul ki nála egy életveszélyes patairha-gyulladás.

Visszakanyarodva a kérdésre: a legelő füvének cukorszintje számos tényezőtől függ, többek között az időjárástól, a fű igénybevételétől, az érettségétől, az évszaktól és a napszakoktól. Ezért nem lehet egyszerűen megválaszolni a kérdést, de röviden a válasz a kora hajnal lenne.

Ha lovad túlsúlyos, akkor megfelelő takarmányozás, testmozgás és vércukorszintcsökkentő gyógynövények (FitoCavallo DONNA recept) segítenek kondíciójának helyreállításában.

Kérdés: Mennyi időbe telik, amíg a legelőfű cukorszintje lecsökken naplemente után?

Válasz: Ahogy a nap rásüt a legelő füvére, a növények fotoszintetizálnak. Ezáltal cukorraktárak keletkeznek, amelyeket a növény egyik napról a másikra felhasznál a további növekedéshez.

Ezért a füvek cukortartalma általában magasabb a nap későbbi, mint a nap korábbi szakaszában.

Általában az állatorvosok és a táplálkozási szakemberek azt javasolják, hogy a legelő füvében lévő cukorral szemben érzékeny lovak nagyon korán reggel legeljenek (kora hajnal, a reggel borús időben rendben van, de nyáron már a 8-9 óra is késő). Ez azért van így, mert éjjel a fű felhasználja a létfenntartásához és növekedéséhez szükséges cukrokat, így raktárai leapadnak.

Érdekes, hogy a naplemente után több órába telik, mire a cukorszint lecsökken, ezért az esti és éjjeli órák sem igazán megfelelőek. Állítólag ideális esetben hajnali 3 óra előtt ne legeljenek az ilyen lovak.

Ha jelentős a felhőzet, akkor kevésbé intenzív a fotoszintézis, tehát a lovakat egy kicsit tovább is kint lehet hagyni (pl. délelőtt 10-ig).

Kivételt képez ez alól, ha a hőmérséklet éjszakára körülbelül 4-5 °C alá csökken. Ezen a hőmérsékleten és alatta (kvázi hidegben) a növények növekedési üteme lelassul, ami azt jelenti, hogy a tárolt cukrok nem használódnak fel. Így kora reggel még mindig magas lesz a cukortartalom. Ebben a helyzetben a potenciálisan veszélyeztetett lovaknak nem szabad legelőre menniük.

Sajnos az a helyzet, hogy egyes, nagyon érzékeny lovak (tipikusan a patairha-gyulladásra hajlamos, elhízott pónik) talán soha nem lesznek képesek biztonságosan legelni, míg mások gondos legeltetéssel és legelőgazdálkodással igen. Minden az adott lótól függ.

Megjegyzés: a legeltetésre szolgáló szájkosár nagyon hasznos eszköz a fűfelvétel korlátozására, miközben azért mégis kijut a ló a legelőre. Tanulmányok kimutatták, hogy egyes szájkosarak akár 80%-kal is korlátozhatják a táplálékfelvételt. Csakhogy ne essünk át a ló túloldalára: ha egy éhes lovat szájkosárral kiteszünk egy olyan tipikus magyar legelőre, amin alig van fű, egyrészt nagyon ideges lesz, másrész éhezik. Mindkettő gyomorfekélyhez vezet. Előbb kapjon a ló szénát, és csak azt követően egyen szájkosárral – de ehhez is szoktatást javasolnak.

Egy másik fontos szempont, hogy a fűfélékben a legtöbb cukor a növények alsó 5-10 cm-es részén található. Bár csábító lehet azt gondolni, hogy egy nagyon rövid, túllegeltetett legelő biztonságos, mert "nincs ott semmi, amitől az állat hízna…” az ilyen legelők számos kockázatot rejtenek magukban.

A vágás (kaszálás), a hideg, a meleg és a szárazság stresszt jelent a növényeknek, amire különféle biokémiai folyamatokkal reagálnak, például megnő a levágott fű föld feletti részében a gyökérből mozgósított cukortartalom.

A növény számára is jobb, a ló számára pedig biztonságosabb, ha a legeltetést akkor hagyják abba, amikor a legelő füve már csak 7-10 cm magas.

Ez nem csak a ló cukorfelvételét csökkenti, hanem hagy némi zöld levelet a növénynek is, hogy újra nőhessen anélkül, hogy túlságosan sok cukrot kellene a gyökérraktárakból mobilizálni.

Hatásos lehet esetenként a megfelelő legelőkezelés azért, hogy a fűfélékben ne alakuljanak ki stresszreakciók: ehhez megfelelő öntözés és tápanyagutánpótlás szükséges. A hő okozta stressz nem védhető ki, hidegben, fagyos időben tehát inkább kerüld a legeltetést.

A fagyos takarmány – nagy adagban, habzsolva evő lovaknál- akár az ún. hideg kólikát is kiválthatja. Hideg kólika ellen beválnak a melegítő hatású gyógynövények (FitoCavallo NOSPAS COLD recept)!

Fontos, hogy ha a lovad metabolikus szindrómában (EMS), inzulinrezisztenciában (IR) vagy krónikus patairha-gyulladásban (laminitis) szenved, akkor mindig konzultálj állatorvossal vagy lótáplálkozási szakértővel, mielőtt a potenciálisan cukorérzékeny lovadat legelőre engednéd. Patairha-gyulladás kiegészítő kezelésére alkalmazz anyagcserét javító, méregtelenítő gyógynövényeket is (FitoCavallo HOT-START recept)!

Cukrok és fruktánok a lótakarmányokban

A fruktánok olyan cukorvegyületek, amelyek a fűfélékben halmozódnak fel. Az egyszerű cukrok (könnyen felszívódó szénhidrátok) a levelekben keletkeznek a fotoszintézis eredményeként, hogy energiát szolgáltassanak a növénynek.

Annak érdekében, hogy a nem azonnal felhasznált cukrok egy részét elraktározzák, a fűfélék a cukrokat hosszú láncokká, fruktánokká alakítják, és a szár alsó részében halmozzák fel. A fruktánok egyedi tulajdonságai olyan kémiai kötésekből erednek, amelyeket a gyomor és a vékonybél normál enzimatikus mechanizmusai nem tudnak felbontani.

Amikor a cukrok és fruktánok a hátsó bélszakaszba jutnak, a (káros) tejsavat termelő baktériumok erjesztik ezeket. A túlzott mennyiségű tejsav nem szívódik fel hatékonyan a hátsó bélből, és a szervezet nem használja fel energiaként. A tejsav felhalmozódása savasodást okoz (vastagbélacidózis), ami káros irányban megváltoztatja a hátsó bélben lévő mikrobapopulációt. Számos baktérium elpusztul ilyenkor, amelyek sejtfalából endotoxinok szabadulnak fel. Ez sok, legelőn tartott lónál a kólika és a laminitis egyik oka.

Szerencsére a legtöbb ló képes anélkül legelni, hogy patairha-gyulladást kapjon ettől, mivel emésztőrendszerük fokozatosan alkalmazkodott a cukor- és fruktántartalom napszakos és szezonális változásához. Valószínűleg stabil egyensúlyban van a bélflórájuk!

Tudtad, hogy a bélflórára nem csak a probiotikumok és a sörélesztő van jó hatással, de számos fűszernövény is? Megelőzésre és enyhe kólikák elkerülésére alkalmas a NOSPAS recept, de ha már bélnedvfolyatás áll fenn (gyakori vizes hasmenés), akkor a NOSPAS COLD a jobb választás.

A cukrok és fruktánok a növények leveleiben napközben zajló fotoszintézis során keletkeznek. Minél intenzívebb a napsütés, annál gyorsabb a fotoszintézis, és annál több cukrot és fruktánt állítanak elő. A cukrok és fruktánok koncentrációja gyakran délután éri el a csúcspontját, miután egy nap alatt felhalmozódtak.

Éjszaka a növények a cukrokat és fruktánokat a növekedéshez használják fel, így csökken a reggelre koncentráció.

A fűfélék a fruktánokat a szár alsó néhány centiméterében, közvetlenül a talajhatár felett tárolják. Az éjszakai hőmérséklet azonban kritikus a fruktánraktárak szempontjából. Ha a hőmérséklet éjszaka nem haladja meg a 4-5 Celsius-fokot, a növény nem növekszik. Ekkor a fruktánok a levelekben halmozódnak fel, gyakran magas koncentrációban.

Kérdés: Mikor a legjobb a legeltetési idő a fruktánok elkerülése érdekében? A válasz: attól függ.

A fruktánok és a cukrok a hőmérsékletnek megfelelően halmozódnak fel a növényekben. Amikor a nappalok melegek, az éjszakák pedig hűvösek (4-5 Celsius-fok alatt), az arra érzékeny lovakat egyáltalán nem szabad legeltetni.

Ha az időjárás napközben napos, éjszaka pedig meleg, akkor a lovakat kora reggel (esetleg nagyon késő éjjel, ha borús az idő) célszerű legeltetni, amikor a fruktánszint a legalacsonyabb.

A magyarázatot bonyolítja, hogy a fűfélék fruktán- és cukortartalma a növények érettségétől függően változik. A tavaszi első fű (sarjfű) nagyon alacsony fruktán-, de magas cukortartalommal rendelkezik. Ezt nem szabad legeltetni az érzékeny lovakkal.

A korai sarjfűben a fruktánok szintje alacsony, de egyúttal a rostokat adó emészthetetlen cellulóz és lignin szintén alacsony. A magas cellulóz- és ligninszint csökkenti a takarmányfelvételt, mivel növeli a jólakottság érzetét. Ezen összefüggés miatt a sarjfűből (aminek a víztartalma is igen magas) a lovak hajlamosak többet enni, és bár a fruktánszint alacsony, a fruktánok összfelvétele az elfogyasztott takarmány mennyisége miatt még mindig magas lehet.

Csökkenthető a fruktánbevitel, ha a szokásosnál magasabbra kaszáljunk a füvet a hideg és a forró évszakokban, amikor a fruktánok felhalmozódása jellemzőbb.

Mivel a növényi szárak magas fruktántartalmúak, az érzékeny lovakat nem szabad a rövid (<7 cm) szármaradványokon legeltetni.

Száraz időszakban a hőstressz miatt a szármaradványok cukortartalma emelkedik meg, de ez pl. öntözéssel mérsékelhető. A stressz a legelői növényekben a fruktánszint növekedését okozza: a szárazság vagy a fagy például 30%-kal emeli a fruktánszintet, ezért különös figyelmet kell fordítani az időjárásra.

Ne várjuk, hogy a lovak majd „tudják, mi a jó nekik”! A lovak hajlamosak a magas fruktántartalmú növényeket kiválasztani legelésre (az édes íz miatt).

Az inzulinrezisztencia gyakran párosul leptinrezisztenciával, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a ló nem érzi magát jóllakottnak – ez az érzet ugyanis hormonális szabályozás alatt áll. Ilyenkor az elhízott ló szinte megállás nélkül eszik.

Zárszó

A könnyen felszívódó szénhidrátok (egyszerűsítve a cukrok) a vastagbél pH-értékét rossz irányba módosítják, savasítják a mikrobapopuláció környezetét. Ez a szubklinikai acidózis néven ismert állapotot okozza, amely az érintett lovakat a szokásosnál nagyobb kockázatnak teszi ki a kólika és a patairha-gyulladás szempontjából.