Légútbarát környezet kialakítása lovaknak

Amikor legközelebb bemész az istállóba és éppen süt a nap odakint, nézz át a folyóson, a fény felé. A levegőben szálló részecskék milliárdjait láthatod, melyek a lovak asztmájának első számú okozói. Azt mondjuk, hogy ez por, de valójában mit is jelent ez? Szerves és szervetlen anyagok szemmel látható maradványai keverednek – többek között- poratkákkal és különféle, egészen parányi méretű részekkel. A legkárosabbak ezek közül az endotoxinok (amelyek a baktériumsejtek szétesése során keletkeznek) és a béta-glükánok (amelyek a közönséges penészgombák szerkezetének részét képezik).

Az endotoxinok nem mérgek (toxin=méreg) és nem is fertőzésre utaló „dolgok”. A trágyában, mindenféle gabonában és pelletált takarmányban, szénában, forgácsban (tehát kvázi mindenhol) jelenlévő ún. Gram-negatív baktériumokban lévő szerkezeti elemek, melyek a baktériumok elpusztulásakor és azok sejtfalának szétesésekor szabadulnak ki a ló környezetébe (beleértve az istálló levegőjét).

A béta-glükánok szintén mindenhol megtalálhatók, ahol van penész. Ismét nem (gombás) fertőzésről van szó, hanem a penészgomba szerkezetének apró darabjairól, amelyek fokozott gyulladást okoznak a légzőrendszerben – lovaknál és embereknél egyaránt.

Humán területen a lovakéhoz hasonló hatások eredőjeként létrejött asztmát „foglalkozási eredetű asztmának” nevezik, mert a betegséget kiváltó irritációt a levegőben lévő részecskék és toxinok belélegzése okozza. Éppen ezért a lóasztma kezelésében a környezet „kezelése” a legfontosabb; a gyógyszerek a problémát önmagukban soha nem oldják meg, noha a betegség tüneteinek kezelésében szükségesek és olykor életmentőek. Ha azonban nem foglalkoznak a levegő minőségével, semmi más (sem gyógyszer, sem gyógynövény) nem fog működni a lónál hosszú távon.

A környezeti ártalmak egy része orvosolható, más részük nem. Például fellocsolható a poros pálya, kitakarítható naponta a boksz, összeszedhető naponta a trágya karámban (ez utóbbi a bélparaziták ellen is fontos). Azonban sok bértartó ezekre nem tud befolyást gyakorolni, számukra nem marad más választás, mint másik bértartó helyet keresni, ha nincs változtatás a körülményekben.

Egy drágább bértartás lehet, hogy végül olcsóbb lesz, mert kevesebbet kell állatorvosi vizsgálatokra, valamint gyógyszerre és gyógynövény-kiegészítőkre költeni. Amire sokan nem gondolnak, az az elveszett idő. A kezelésekkel (pl. inhalálás) eltöltött idő adott esetben alternatív költséget jelent: bár effektíven nem kerül pénzbe, de ha azt az időt a lovas munkával töltené, nem esne el pénzbevételtől. Még kézzelfoghatóbb, ha arra gondolunk, hogy ha tünetmentessé tehető a ló a megfelelő kezeléssel, gyógynövényekkel és tiszta környezettel, akkor a lovas a kezelésekre szánt időt akár a saját rekreációjával is tölthetné (pl. lovagolhatna).

Az asztma hatása a ló teljesítményére

Az, hogy milyen mértékben befolyásolja az asztma az állat teljesítményét, nagymértékben a használati módtól és az asztma típusától, súlyosságától függ.

Julia Montgomery lógyógyász klinikus, egyetemi docens (University of Saskatchewan Western College of Veterinary Medicine) szerint az asztmának több típusa van, melyek eltérően befolyásolják a ló teljesítményét.

Klinikai tüneteket az állat mozgatás közben mutat: köhögni fog edzés közben, folyhat az orra és egészséges önmagához képest rosszabbul teljesít. A doktornő szerint a leggyakrabban figyelmen kívül hagyott tünet a köhögés. „Ne hagyd figyelmen kívül lovad szokásos köhögését; több is állhat mögötte.”

Ma már tudjuk, hogy a vízszerű orrfolyás és a munka elején megjelenő köhintések a lóasztmához vezető folyamatok első lépéseként tekinthetők.

Már ezen a szinten megjelenik valamekkora gyulladás a légutakban, mely szükségszerűen csökkenti a ló légzésének hatékonyságát. Egy hobbilónál - amennyiben nem halad tovább ez az állapot - ez akár problémát sem jelent a használatban, de például egy versenylónak szüksége van a teljes légzési tartalékára.

A vizsgálatok kimutatják, hogy vágtamunkában egy idő után minden ló jellemzően hipoxémiás lesz (lecsökken a vér oxigéntartalma), és megemelkedik a vérben a CO2 szintje. A versenylovak tulajdonképpen az utolsó csepp oxigént is felhasználják, amikor nagy sebességgel haladnak, így náluk a RAO kezdeti szintje is teljesítményt csökkentő hatással jár. Ezeken a lovakon már abból látni lehet, hogy probléma van, hogy lassulnak - annak ellenére, hogy esetleg sem orrfolyás, sem köhögés még nem jelentkezett. Lehetséges, hogy csak a másodperc töredékével csökken először a teljesítményük, de nem kizárt, hogy a győzelem múlik ezen.

Az is fontos jelző lehet - egyéb tünetek és teljesítménycsökkenés hiányában is - ha munka után nehezebben áll vissza a ló légzése, mint korábban. A teljesítményt jelző paramétereket mindig célszerű mérni: nyugalomban (stresszmentesen és stresszes környezetben is), valamint a különféle intenzitású terhelések esetén (alatt és után). A tréningben lévő lovak mutatói idővel javulnak, de később stagnálhatnak vagy romolhatnak. Ilyenkor mindenképp további kivizsgálások szükségesek.

Mérések nélkül, csupán megérzésre alapozva a kezdeti problémák észrevétlenek maradnak.

Azoknál a lovaknál, melyek belovaglása és idomítása lassabban, kisebb terheléssel zajlik (pl. ugrólovak) a légúti gyulladással járó állapot kezdeti időszaka teljesen probléma- és tünetmentes lehet. Később, amikor már nagyobb teljesítményt várnának tőlük, megjelenhet az időszakos köhögés, átlátszó vagy fehéres orrfolyással. 7-8 éves korukban így elmaradhat teljesítményük attól, amit egészségesen tudnának nyújtani.

Még egy terhelési szinttel lejjebb lépve: egy középszintű díjlónál az időszakosan megjelenő köhögés, köhintgetés és az ezt kísérő enyhe orrfolyást követően kb. 10 éves kor körül hirtelen, a „semmiből” felléphet a nehezített légzés. Ekkor már egyértelműek a lóasztma tünetei és egyértelmű az is, hogy elkerülhetetlen a gyógyszeres kezelés, valamint a jelentős teljesítménycsökkenés.

Általában véve rejtve marad, hogy mitől jelennek meg hirtelen a súlyos tünetek, de az biztos, hogy az idegi stressz, a por- és penészterhelés, de akár egy kisebb mérgezés is kiválthat ilyet. Az intenzív takarmányozás okozta bélflóraváltozások is jelentős triggerek (kiváltó okok) lehetnek ebben.

Megoldás: változtatni a tartási körülményeken

Annak eldöntéséhez, hogy hol kezdjük meg erőfeszítéseinket egy egészségesebb istállóklíma kialakítása érdekében, szakértelemre lesz szükségünk. Megbízhatunk egy környezetvédelmi mérnököt, aki speciális műszerrel megméri az istálló levegőminőségét, de együttműködhetünk állatorvosunkkal is, amennyiben neki erre ideje és kapacitása van.

Akár egészséges lóról van szó, ahol a cél az egészségmegőrzés, akár asztmás (régies nevén kehes, COPD-s) lóról, ahol a betegség tüneteinek enyhítése vagy megszüntetése a cél, ugyanazokra a tennivalókra van szükség. Ebből a szempontból a legfontosabb helyszín az istálló. Azok a lovak, melyek egy három oldalról védett, egyébként szabd beálló alatt vannak tartva, logikus módon kikerülnek az istálló fent említett káros hatásai alól. Ha mégis istállóba kell vinni a szabadban tartott, légúti gyulladásra, kehességre hajlamos lovakat, akkor célszerű gumipadozatot használni.

Ha a lónak mindenképp az istállóban kell lennie, akkor az érzékeny légzőszervű lovaknak jobb, ha közelebb lehetnek az istállóban a kijárathoz, hiszen itt több friss levegő áramlik be, mint pl. középen vagy egy zárt hátsó részben. Ugyanakkor kerülni kell a poros fedeles pályához közeli bokszban tartást, mert ott nagyobb a porterhelés. Ne feledjük, hogy a pályára került trágyában is akad bőven elpusztult Gram-negatív baktérium, és az azokból felszabadult endotoxin. Fontos tehát a megfelelő szellőzés, de a huzat kerülendő: könnyen megfázik tőle a ló, de az ízületeknek sem tesz jót.

Olyan istállóba semmiképp ne kerüljön a ló, ahol a régi, hagyományos módon, a padláson tartják a szénát és egy beltéri ajtón keresztül dobják le! Órákon át megmarad a por a levegőben. Ha a szénát egy másik épületben tárolják, akkor az nemcsak a levegőben szálló káros részecskék csökkentése miatt, de akár az istállótüzek megelőzése szempontjából is hasznos.

Nagyon fontos, hogy a kehességre hajlamos lovakat ne szénázzák és ne almolják úgy, hogy a ló bent áll a bokszban. Az ilyen, poros munkák alatt ki kell vezetni a szabad levegőre, majd miután elül a por, bevezethető az állat a bokszába. A pókhálók leszedése is ide értendő. Ez a gondozóknak plusz feladat, de megfelelő kommunikációval megérthetik, hogy közös érdek - különben a lótartó más helyet keres lovának.

A szellőzés hatékonyságának maximalizálása érdekében célszerű olyan építésszel beszélni, aki jártas istállók kivitelezésében. Kialakíthatók úgy szellőzők, hogy maximális szellőzést biztosítanak, de ne tegyék hidegebbé az istállót, és ne alakuljon ki huzat.

Előfordul, hogy mégis az istálló a jobb helyszín, nem pedig kint, a szabadban. Ha füst van kint, permeteznek a szomszédban, átláthatatlan por száll fel a kinti lovaglópályán vagy a bevezető utakon, illetve, ha tombol a pollenszezon, akkor a kinti tartás inkább ront a helyzeten. Az ún. legelőallergiás lovaknak mindenképp az istálló javasolt, de megfelelő környezet biztosítása mellett.

Gyakori vita tárgya a megfelelő alom asztmás (kehes) lovaknak a tüneteik enyhítésére, illetve a lóasztmára, légúti gyulladásra hajlamos lovaknak a betegség megelőzésére. A szalma köztudottan rossz alom a lóasztmában szenvedő lovak számára. A tiszta faforgács ennél jobb és semmiképp nem keverendő össze a fűrészporral, ami nagyon poros. Ugyanakkor ma már elérhetők pelletált almok, sőt, akár aprított papír is.

Az ammóniaszint csökkentésében kiemelt szerepe van az alom nedvszívó képességének, az istállók szorgalmas tisztításának (nem elég napi 1x almozni!), és akár „szagkötő” termék is bevethető. A vizelettel és bélsárral távozó karbamid ammónium ionná alakulva elpárolog. Majd a nyálkahártyák nedvességtartalmában oldódva maró lúggá, ammóniává alakul. Ez lónak, embernek egyaránt veszélyes és ártalmas, mert a magas ammóniaszint irritálja a légutakat és a szemet.

A takarmányozás során a fent említett takarmánykihordáson túl célszerű arra figyelni, hogy hacsak megoldható, a szabad levegőn ehessen a ló. Ott akár az is előfordulhat, hogy a szél „kifújja” a port (ami endotoxinokat, poratkákat és béta-glükánt egyaránt tartalmaz) a szénából.

Légúti panaszoknál azt javasolják, hogy kerülni kell az olyan szénaadagolókat, amelyekbe a lovak hajlamosak belefúrni az orrukat, miközben belélegzik az allergén részecskéket – ezek közé tartoznak bizonyos típusú függő szénahálók, álló szénaadagolók (pl. ládák, rekeszek, kerekek). Ehelyett a széna áztatását, még inkább gőzölését javasolják. Utóbbi célra házilag is készíthető gép tapétagőzölő és egy kuka segítségével. (Megj.: az Orrfolyós, köhögős, kehes lovak Facebook csoportban olvashatsz kehes lovaknál alkalmazott és bevált házi praktikákról). Sem a széna locsolása, nedvesítése, sem a gőzölése a penészgombák mérgező anyagcseretermékeit (az ún. mikotoxinokat) nem hatástalanítja – tehát a penészes széna nem javítható fel semmilyen módon: annak „kukában” a helye, minél messzebb a lótól.

A körbálák is nagyobb valószínűséggel romlanak meg a középpontjuk felé, ahol halmozottan vannak jelen a penészgombák. Ha körbálákat kell használni, akkor célszerű azokat előzőleg villával szétszedni, ellenőrizni. Evéslassító hálóval nem csak a kondíció és testsúly kontrollálható, de mély „alagutakat” sem fúrnak a lovak a szénába.

A szenázs alternatív megoldást jelenthet a szénára, hiszen nagy nedvességtartalma révén nincs porterhelésnek kitéve. Már a betakarítás technológiája is nagy kihívást jelent, amit, ha nem megfelelően végeznek, vagy ha megsérül a csomagolás, akkor egy igen veszélyes idegrendszeri betegség, a botulizmus alakulhat ki. Csak megbízható forrásból szabad vásárolni, nagyon körültekintő tárolás mellett etetve.

Széna helyett ma már a szénapelletet is ajánlják a porterhelés csökkentésére. Ennek etetése is vitákat szül: szárazon vagy nedvesen? Idős, fogkopásos lovaknak, valamint lóasztma esetén célszerű mindig a nedves megoldást választani, és ez a nyelőcsőeltömődés szempontjából sem haszontalan megoldás. A teljes értékű vagy pelletált takarmányok esetén probléma lehet, hogy a lovak általában nagyon gyorsan befejezik az evést, így több az unalommal teli óra. Ez nemkívánt kényszeres viselkedés kialakulásához vezethet (pl. karórágás, levegőnyelés, szitálás, falrugdosás). Ilyen esetben az evéslassítók vagy automata adagolók segíthetnek.

Fennálló lóasztma esetén a gyógyszeres kezelésről az állatorvos dönt. Alkalmazhat kortikoszteroidokat, melyek csökkentik a légúti gyulladást, és beadhatók szájon át, injekcióval vagy inhalálással. A ló tüneteinek súlyosságától függően általában két-négy hétig tart a hatásuk, de tüneti kezelésen túl (gyulladás gátlása) másra nem alkalmasak, ugyanakkor erős hatású szerként terhelik a szervezetet. Számos káros mellékhatása van a szisztémás kortikoszteroidoknak, sokkal jobb, ha ezeket inhalálással juttatják be a szervezetbe. Alkalmazásukat az állatorvos a tünetek súlyosságának tükrében mérlegeli.

Mindenképp együtt kell működni az állatorvossal, hogy ő határozza meg a leghatékonyabb és legbiztonságosabb kezelési tervet az adott lónak. Ha ő úgy dönt, hogy szükség van egy erős beavatkozásra, akkor fogadjuk el szakértő véleményét, majd a kezelést követő tünetmentes időszakban se felejtsük el minél előbb megszüntetni/csökkenteni a kiváltó okokat. Ennek hiányában a gyógyszer hatóidejének leteltével vissza fog térni minden tünet, idővel akár felerősödve!

Egyre többen alkalmaznak sikeresen különféle gyógynövény-készítményeket a kehesség/lóasztma megelőzésében és kezelésében. Először is kérjük ki erről az állatorvosunk véleményét. Ha ő is egyetért, akkor ezek többségét már a gyógyszeres kezeléssel párhuzamosan etethetjük, hiszen a növényi hatóanyagnak időre van szükségük a hatás kifejtéséhez. Talán éppen annyi, amennyi idő alatt „kimegy egy rövidebb hatóidejű gyógyszer hatása”.

Versenylovaknál a gyógyszeres és a gyógynövényes kezelések esetén egyaránt ügyelni kell a doppingszabályzatra, valamint gyógyszereknél adott esetben az élelmezés-egészségügyi várakozási időre.

A hörgőtágítók megnyitják a légutakat, amikor a légzés nehézkessé válik. Szükség esetén szájon át vagy porlasztó technológiával működő inhalátorral adják be a lónak. Utóbbi hatékonyabb: gyorsabban hat, kevesebb gyógyszer elég, közvetlenül ott fejt ki hatást, ahol szükség van rá.

Gyulladással járó betegségeknél (mint a lóasztma) a többszörösen telítetlen omega-3 zsírsavakban gazdag lenolaj kiegészítő jelleggel segít a gyulladás szabályozásában. Ezzel szemben a kukoricacsíra és a napraforgó olajban több az omega-6, mint az omega-3 zsírsav, ami gyulladáskeltő hatású. A kukoricacsíra-olajban található omega-6 és omega-3 arány körülbelül 50:1-hez, a napraforgóolajban 120:1-hez. A lenmagolajban viszont az omega-6/omega-3 aránya: 1:3.

A lovak asztmájának kezelését célzó gyógyszeres kezelés csak akkor lesz hatékony, ha először kontrollálják a környezeti tényezőket. A tünetmentes időszakokban is fontos együttműködni az állatorvossal a ló állapotának figyelemmel kísérésében.

Továbbá fontos megérteni, hogy az asztmás ló (ez minden allergiára igaz) sosem gyógyul meg, legfeljebb tünetmentessé válhat. Ha egyszer kialakult az allergiás hajlam, akkor az örökre az állat immunrendszerének „része”, és az egyes allergén környezeti hatások tüneteket váltanak ki. Nem mindegy azonban, hogy a ló milyen életminőségben él, illetve milyen mértékben marad lovagolható/kocsizható.

A gyakorlat azt mutatja, hogy meglehetősen nagy erőfeszítéseket igényel a kehes ló tartása, betegségének szinten tartása vagy kezelése. Azonban megfelelő beavatkozások mellett akár sok-sok éven át használható maradhat egy lóasztmás ló is (amennyiben nincsenek súlyos, visszafordíthatatlan károsodások a szervezetében).

Cikk forrása: https://thehorse.com/184505/ és a FitoCavallo tanácsadói team 30+ éves tapasztalata