Ivermektin a trágyában - környezetszennyező méreg?

Ivermektin a trágyában - környezetszennyező méreg?

Végigolvastad már valaha a féreghajtáshoz használt szerek használati utasításait?

A makrociklikus laktonok alkalmazásakor többek között ez áll a tájékoztatókban: "A moxidektinnel kezelt állatok által a legelőkre kiürített bélsár átmenetileg csökkentheti a trágyát fogyasztó élőlények számát. ... Egyes ganajtúró bogarak, ritka denevér- és madárfajok eltűnését a moxidektin és ivermektin felhasználásához kötik. Amennyiben vízbe kerül a hatóanyag (pl. növényvédelemben mint rovarölő, vagy a kezelt lovak trágyája révén), akkor a teknősökre, egyes halakra is mérgező hatást fejt ki."

Ez és sok más fontos információ is megtalálható a Féreghajtás lovaknak című könyvben.

A mostani cikkben egy tanulmány fordítását osztjuk meg, amelyben kutatók azt vizsgálták, hogyan viselkedik a féreghajtók Jolly Jokerjének is nevezett Ivermektin, miután az állatok szervezetéből távozik. A szer hatékonyságát követően ugyanis a szer mintegy 50%-a változatlan formában kerül ki a trágyával.

Gazdasági haszonállatok és a környezetre gyakorolt hatás

Haszonállatok esetében a szerves trágya felhasználása közvetlenül hatással lehet az emberi egészségre is, különösen ha a trágya az élelmiszernövényekre kerül. A tanulmány céljául a szójabab vizsgálatát tűzték ki, mivel ez gyakran szerepel lótakarmányként is magas fehérjetartalma miatt.

A parazitaellenes gyógyszerek környezeti kockázatai

Napjainkban az állatgyógyászati szerek súlyos szennyezést jelentenek a környezetre. Az állattenyésztés során használt gyógyszerek ürülékkel kerülnek a talajba, a trágya használatával pedig tovább szennyezhetik a mezőgazdasági területeket. A fenntartható gazdálkodás szempontjából előnyös trágya egyúttal az állatgyógyszerek kijutásának kockázatát is magában hordozza.

Az állatok rossz metabolizmusa miatt a gyógyszerek több mint 50%-a végül a talajba vagy vízbe kerülhet. További forrás lehet a szennyvíz, melynek bioszilárd anyagait műtrágyaként használják a szántóföldeken.

Gyógyszerek felhalmozódása növényekben

Számos tanulmány dokumentálja a gyógyszerek növényi szövetekbe történő felvételét és felhalmozódását, ami komoly kockázatot jelenthet az emberi egészségre. A növények képesek metabolizálni a gyógyszereket és felhalmozni azokat, vagy metabolitjaikat például gyümölcseikben.

Az ivermektin és a szójabab - a kutatás célja és eredményei

Az ivermektin (IVM), amely az állati és emberi parazitás fertőzések kezelésében is használatos, az állatok szervezetében rosszul metabolizálódik, így nagy része az epével ürül ki. Trágyába kerülve pedig szivároghat a talajba, ahol károsíthatja a talajban élő gerincteleneket.

Korábbi kísérletek kimutatták, hogy az IVM jelentős fitotoxikus hatással bír. A kísérletek alapján a gyógyszer számos gén aktivitását módosítja, amelyek kulcsszerepet játszanak a növények só- és vízhiányos stresszre adott válaszában és védekezésükben.

A parazitaellenes szerek hatása az élelmiszernövényekre

Egy szakértői csoport vizsgálta az IVM felvételét és eloszlását a szójababban, amelyet világszerte termesztett tápértéke miatt. A kutatók arra keresték a választ, hogy a kezelt állatok trágyája révén a növények eljuttatják-e a hatóanyagot az emberek által fogyasztott babhoz, ami a paraziták rezisztenciáját is elősegítheti.

A szójabab izoflavonjai - köztük a daidzein és a genisztein - fontos egészségügyi előnyökkel bírnak. Az anthelmintikumok azonban hatással lehetnek ezek szintjére, mivel az enzimekért versengenek.

A kutatás megállapításai

A tanulmány eredményei szerint az IVM bejut a szójabab gyökerébe és levelébe, azonban a babba nem. Ez alapján a hatóanyagok nem jelentenek közvetlen kockázatot az emberek által fogyasztott élelmiszerekre. Ennek ellenére az IVM jelenléte a növényekben csökkentheti a terméshozamot és befolyásolhatja a növényi vegyületek termelését.

A szójabab gyökereiben és leveleiben felhalmozódó IVM és metabolitjai negatív hatással lehetnek a növényevő gerinctelenekre is. További szántóföldi vizsgálatok szükségesek, hogy konkrét ajánlásokat lehessen megfogalmazni a gazdák számára a kezelt állatok trágyájának megfelelő kezelésére.

Forrás: NCBI tanulmány