Ivermektin a trágyában - környezetszennyező méreg?

Végigolvastad már valaha a féreghajtáshoz használt szerek használati utasításait?

A makrociklikus laktonoknál többek között ez áll benne: "A moxidektinnel kezelt állatok által a legelőkre kiürített bélsár átmenetileg csökkentheti a trágyát fogyasztó élőlények számát. ... Egyes ganajtúró bogarak, ritka denevér- és madárfajok eltűnését a moxidektin és ivermektin felhasználásához kötik. Amennyiben vízbe kerül a hatóanyag (pl. növényvédelemben mint rovarölő, vagy a kezelt lovak trágyája révén), akkor a teknősökre, egyes halakra is mérgező hatást fejt ki.".

Ebben cikkben egy tanulmányt fordítottunk le Nektek, amiben egy kutatócsoport azt vizsgálta, hogy vajon a széles körben alkalmazott, a féreghajtók Jolly Jokerjének is becézett Ivermektin hogyan viselkedik, miután kiürül a trágyával. Ráadásul nem kis hányada ürül ki - miután elpusztította a bélférgeket- nagyjából a szer 50%-a távozik az állatokból.

Gazdasági haszonállatok esetén a szerves trágya akár az élelmiszernövényekig is eljut, ami hatással lehet az emberi egészségre. Azért ezt a tanulmányt fordítottuk le, mert ebben a szójababot vizsgálták, ami gyakran lótakarmány is, magas fehérjetartalma miatt.

Íme, a tanulmány kivonata:

Napjainkban az állatgyógyászati készítmények komoly szennyeződést jelentenek a környezet számára. Az állattenyésztésben rendszeresen alkalmazott gyógyszerek közvetlenül a legelőkön lévő ürülékkel vagy a féreghajtókkal kezelt állatok trágyájával kerülnek a környezetbe.

A trágya használata, amely a fenntartható gazdálkodás szempontjából ajánlott, számos előnnyel jár az ásványi anyagok vagy a nitrogén megkötése szempontjából, de magában hordozza az állatgyógyszerek mezőgazdasági területekre való kijutásának kockázatát.

A haszonállatokban alkalmazott gyógyszerek rossz metabolizmusa miatt e gyógyszerek több mint 50%-a végül a talajba vagy a vízbe kerül. Az állatgyógyászati szerek környezetbe jutásának másik módja a szennyvíz műtrágyaként való felhasználása során keletkező bioszilárd anyagok használata a szántóföldeken.

A gyógyszerek talajból és vízből történő felvételét és transzlokációját a növényi szövetekbe számos tanulmány dokumentálta. A növények képesek a gyógyszereket metabolizálni és/vagy felhalmozni azokat vagy azok metabolitjait a különböző szövetekben, például a gyümölcsökben. Ez a felhalmozódás potenciálisan egyértelmű kockázatot jelenthet az emberi egészségre.

A parazitaellenes gyógyszereket széles körben használják mind az állati parazitás betegségek megelőzésére, mind az állatállományban előforduló parazitás betegségek kezelésére. Az ivermectin makrociklikus lakton (22,23-dihidroavermectin B1a és 22,23-dihidroavermectin B1b; IVM) nagyon hatékony gyógyszer az endo-/ektoparaziták ellen, mind állatokban, mind emberekben.

A szervezetben az ivermektin rosszul metabolizálódik, és nagyrészt az epével szekretálódik és a széklettel ürül. A trágyába kerülve, csakúgy, mint más gyógyszerek, a talajba szivároghat, és hatással lehet a kezeléssel nem célzott (talajbeli, vízi) gerinctelenekre vagy más szervezetekre.

Leírták az IVM felvételét a talajból a szennyezett ürülék közelében növő növények által. Korábbi, Sinapis alba (fehér mustár) növényen végzett kísérletek az IVM jelentős fitotoxicitását mutatták ki. Az IVM számos olyan gén transzkripciós szintjének változását okozta, amelyek a növények só-, ozmotikus és vízhiányos stresszre adott válaszában, az ionhomeosztázisban, valamint a kórokozókkal szembeni védekező válaszokban játszanak szerepet.

A növényi fiziológiára gyakorolt negatív hatás mellett a parazitaellenes szerek alacsony koncentrációjának jelenléte a takarmánynövényekben a paraziták rezisztens törzseinek kialakulását is elősegítheti az állatállományban.

Ezek a lehetőségek hasonlóak és relevánsak az embereket érintő bélférgek gyógyszerrezisztenciájának potenciális kialakulásához. A parazitaellenes gyógyszerek és metabolitjaik jelenlétének és hatásainak tanulmányozása a haszonnövényekben azonban nagymértékben elhanyagolt.

Ezen okok miatt egy szakértői csoport úgy döntött, hogy tanulmányozza az IVM felvételét, eloszlását és metabolizmusát szójabab növényekben. A szójababot (Glycine max) a világszerte széles körben elterjedt termesztése és a tápanyagokban betöltött jelentősége miatt választottuk. Azt próbálták megállapítani, hogy a kezelt állatok trágyájából származó IVM eljuthat-e az emberek által fogyasztott babba, ami olyan útvonal, amely potenciálisan elősegítheti az emberi paraziták rezisztenciájának kialakulását.

A szójababnak a táplálkozási értéke mellett számos egészségügyi előnyt is tulajdonítanak, különösen a benne található izoflavonoknak, a daidzeinnek, a gliciteinnek és a geniszteinnek. Valójában a szójababban található izoflavonoid vegyületek 99%-a glükozidjaikban (daidzin, glicitin, genisztin) található. A hatóanyagok biológiai hozzáférhetősége a fogyasztás után számos tényezőtől függ, amelyek közül az egyik a bélmikrobióta összetétele.

A szójabab fogyasztása után a glükozidok emésztő- vagy mikrobiális enzimek által a megfelelő izoflavonokká alakulnak át, amelyeknek nagy biológiai hatásuk van, pl. ateroszklerotikus, ösztrogén- és rákellenes tulajdonságokkal rendelkeznek. Mivel az anthelmintikumok a növényekben főként oxidáció, redukció és glikoziláció útján metabolizálódnak, feltételezhető, hogy az anthelmintikumok befolyásolhatják a flavonoidok szintjét a szintézisükhöz használt enzimekért való versengés miatt.

Ezért tanulmányozták az IVM hatását a szójabab egyes izoflavonjainak tartalmára is. Ezenkívül figyelemmel kísérték az IVM szójabab növekedésére és a hozamra gyakorolt hatását, és vizsgálták az antioxidáns enzimek aktivitását.

Az eredmények azt mutatják, hogy az IVM féreghajtó szer a szójabab gyökerébe és levelébe bejut, de a babba nem. Ezért az IVM-et és annak metabolitjait tartalmazó trágya nem jelent jelentős kockázatot arra, hogy ezek a gyógyszerek az emberek által fogyasztott élelmiszerekbe kerüljenek.

E gyógyszerek jelenléte a növényekben azonban befolyásolhatja a növények terméshozamát és másodlagos anyagcseréjét, beleértve a gyógyszerészetileg fontos vegyületek, a polifenolok termelését.

Ezenkívül a szójabab gyökereiben és leveleiben lévő féregűző hatású IVM és annak metabolitjai károsan hathatnak a növényevő gerinctelenekre. A munkát laboratóriumi léptékben végeztük egyféle anthelmintikummal és csak egyféle terménytípussal. Más anthelmintikumokkal és más kultúrákkal végzett szántóföldi vizsgálatot kell végezni ahhoz, hogy a gazdáknak a kezelt állatok trágyájának kezelésére vonatkozó ajánlásokat lehessen közzétenni.

Forrás: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC7466097/