Inzulinrezisztencia lovaknál

Az inzulin hormont a hasnyálmirigy sejtjei termelik azért, hogy a vérben található vércukor a sejtek számára felvehetővé, hasznosíthatóvá váljon. Sokféle oka lehet, amiért az inzulinszabályozás elromlik (pl. hasnyálmirigy megnagyobbodása, májbetegség, cukorbetegség), de lovaknál úgy tűnik, egyre gyakoribb az inzulinrezisztencia.

Az inzulinrezisztencia a lovakban a humán 2-es típusú cukorbetegségre hasonlít: a sejteknek az az állapota, amikor annak ellenére, hogy elegendő inzulin állna rendelkezésükre, mégsem veszik fel a vércukrot, mivel (receptoraik) közömbössé váltak az inzulinra.

Valószínűleg az váltja ki, hogy a gyorsan felszívódó, magas glikémiás index-szű (vagyis a vércukor tartalmát hirtelen megemelő) szénhidrátok gyakori, nagy mennyiségű etetése nagy ingadozást idéz elő az inzulinhormon szintjében is. A vérben nagy mennyiségben jelen lévő inzulinnal a sejtek egy idő után nem tudnak mit kezdeni, túltelítődnek, és ma még pontosan nem ismert módon rezisztencia alakul ki az inzulinnal szemben: nem fogadják el segítő közreműködését.

Mivel a sejtek receptorai elveszítik érzékenységüket az inzulin iránt, később, mikor már szüksége lenne a sejteknek vércukorra, akkor sem tudják azt normális mértékben felvenni. Így alakul ki az a paradox helyzet, hogy éheznek a sejtek, miközben a vér tele van glükózzal.

Sajnos ebből az állapotból könnyen alakul ki a lovak metabolikus szindrómája (EMS), ami túlsúlyos lovakat különösen veszélyeztet. Az EMS-nek nagyon gyakran patairha-gyulladás a következménye. Kialakulásában kiemelt szerepe van a bélflóra hirtelen, negatív irányú megváltozásának, ami elsősorban takarmányozási hibákhoz köthető.

Az inzulinszint ingadozásának mérésére a szájon át alkalmazott cukorterheléses módszer terjedt el. Szakmai segítséget a témában lóspecialista állatorvosodtól kaphatsz.

Visszafordítható állapotról van szó, melyen a takarmányozás segít a legtöbbet, de gyógynövényekkel is érdemes megpróbálni beavatkozni, legalább az emésztés javításával, lassan felszívódó szénhidrátok bevitelével, és a vércukorszint csökkentés szándékával (pl. inulin a katángkóróban, habár ez vitatott; bolhamagútifű maghéj, korpák, fahéj, egyéb gyógynövények).

Inzulinrezisztenciára és metabolikus szindrómára hajlamosító tényezők:

  • mozgáshiány túlzott energiabevitellel kombinálva
  • magas keményítő – és cukortartalmú takarmányok (pl. gabona, gyümölcs, melasz, müzlik)
  • zöld sarjfű könnyen oldható szén-hidrátjai (hidegben fruktánok)
  • zsírdepók (gyulladáskeltő anyagok termelése, leptinrezisztencia)
  • szeléntúladagolás
  • egyéb anyagcsere-betegségek megléte (metabolikus zavar, csökkent májfunkciók)

 

A fentiek némi magyarázatra szorulnak.

Az izmokban glikogénraktárak találhatóak, melyek a cukrok tárolására vannak. Mozgáskor ezekből tölti fel magát az izom, a kiürült raktárak pedig a vér glükóztartalmából pótlódnak. Ha nem mozog eleget a ló, akkor nem is vesz fel vércukrot az izom, s a magas vércukorszint hajlamosít a betegségre. Az egyik megelőző eszköz és egyben terápia tehát a mozgatás.

A keményítőt többnyire nehezen emészti a ló, ezért különféle technikákkal a magokat szétnyitják, hőkezelik, feltárják. Így azonban szinte olyan, mintha cukrot adnának a lónak. Az egyszerű cukrok nagyon gyorsan felszívódnak, sokszor már a vékonybél kezdeti szakaszán, és mikor megjelennek a vérben, annak megnő a vércukor szintje. Amelyik takarmány ezt gyorsan megteszi, annak mondják, hogy magas a glikémiás index-sze (GI).

A vércukor növekedésére azonnal hormonális változások indulnak el. Az inzulinszint ingadozása megterhelő a ló számára idegileg is. A „zabos ló” nem a zabtól ideges és hiperaktív (majd később levert), hanem a „cukorfröccstől”, amihez az hidrotermikusan feltárt gabonákból, a melaszos nyalókákból, jutalomfalatokból, abrakféleségekből vagy a sarjfűből jut hozzá.

Ma már tudjuk, hogy a zsírszövet gyulladáskeltő anyagokat termel és vonz magához. Feltételezik, hogy ezek a gyulladáskeltő anyagok, illetve azok is, melyek a beleken át szívódnak fel, hatással vannak a betegségre, ugyanúgy, ahogy a megemelkedett stresszhormon (kortizol) szint és a nem természetes szezonális hatások (téli istállózott tartás, tavaszi napfényhiány). A gyulladáskeltő zsírlerakódásokat a lovon tehát első pillanattól kezdve komolyan kell venni!

 

Leptin-rezisztencia, jóllakottsághiány

A leptint - más néven jóllakottság hormont - a zsírszövet állatja elő. Ezzel szabályozza a ló szervezete, hogy ha már elegendő zsírraktár áll rendelkezésre a téli ínséges-fagyos időkre, akkor ne „zabáljon” többet a ló.

Csakhogy, ha a zsíros lovat továbbra is eteti gazdája (ráadásul magas cukortartalmú takarmánnyal), akkor tovább vastagszik a szírszövet, és egyre több leptin kering a vérben. Idővel a sejtek ezekkel sem tudnak mit kezdeni, és kialakul a leptinrezisztencia (leptin hormonnal szembeni ellenállás, közömbösség a sejtek részéről).

Ekkor az agy és a sejtek „nem hallgatnak” a jóllakottság-hormonra, mindig éhesnek érzi magát a ló. Ettől a pillanattól kezdve nincs „fék” az evésben: az állat 0/24 órában enni fog, és sosem érzi azt, hogy jóllakott lenne. Ez embereknél is gyakori betegség. (az elhízás tehát nem csak diéta és fogyókúra kérdése!)

A leptinrezisztencia egyenes útként vezet az inzulinrezisztenciához, majd a patairha-gyulladáshoz.

A terápia alapja az evéslassítás, a rostalapú takarmányozás, és ezzel párhuzamosan a zsírszövet ledolgozása mozgatással, hideghatással (tél).

Gyógynövényekkel aszerint érdemes beavatkozni, hogy mit igényel az adott állat, de a bélflóra állapotának javítása, a gyomornyálkahártya védelme, az idegrendszer, a máj és a mozgásszervek támogatása kiemelt. Az anyagcsere gyorsítása is segíthet a fogyásban, de nem a drasztikus hashajtás vagy vízhajtás, mert az többet árt, mint használ.

 

Szezonális hatások

A hőmérséklet és a napfény hatása fontos szerepet tölt be a hormonrendszer működésében. Az agy egyes területei érzékelik az évszakok változását (fény, hőmérséklet), és ennek megfelelően termelnek hormonokat, melyek végső soron az ivarzástól kezdve, a szőrváltáson át, a zsírraktárakra és az emésztésre is kihatással vannak.

A sportlovak nagy része télen nem eszik kevesebbet a nyárihoz képest, és nem éri hideghatás, vagyis nem fázik, míg nyáron nem töltik a napjukat dús füvű, napfényes legelőkön. A túltakarózás, a takarmányok egyöntetűsége, a túletetés, a bezártság és a napfényhiány megbetegítő.

A szezonalitáshoz szinte egyáltalán nem alkalmazkodó istállózott tartás, takarózás, és takarmányozás megzavarja a ló anyagcseréjét.

Megfelelő takarmány inzulinrezisztens lovaknak

Nem minden inzulinrezisztens ló túlsúlyos, de a legtöbb igen. A fentiekből jól látszik, hogy egyszerre, egy etetés idején csak kevésebb energiát szabadna bevinni, és ha elhízott a ló, akkor a mozgatással a bevitt kalóriánál többet kell elégetni.

Egyes növényekkel kísérleteznek (fahéj, bolhamag útifű, csipkebogyó, gyermekláncfű, nagy csalán, fekete áfonya), hogy befolyásolják a sejtek inzulinérzékenységét. A fitoterápiás kezelés jó, ha átfogóbb ennél, és ezek mellé gyulladáscsökkentő (fűz, legyezőfű), emésztőrendszert egyéb szinten befolyásoló (szivárgó bél ellen fekélyellenes, májvédő, méregtelenítő-salaktalanító) drogokkal is kiegészül a recept.

 

Az alábbiak alapján adhatunk enni a betegségre hajlamos vagy beteg lónak:

  • széna evéslassítóval, kiáztatva (diétás széna: 30 perces előáztatás után a vízbe kioldódott cukorféleségeket leöntjük)
  • másodkaszálású (fásabb) széna jobb
  • gabonák és a magas cukortartalmú komponensek (gyümölcsök, sarjfű, sárgarépa és alma) elhagyása
  • a melasztól mentes szárított répaszeletet mértékkel ehet a ló
  • rövidre rágott, szegényes, gyér fű legeltetése (semmiképp nem zöld sarjfű)
  • negyedévente májvédő, méregtelenítő gyógynövényes kúrák
  • napi szintű emésztést serkentő (és egyéb) gyógynövények etetése

Írd meg véleményedet, tapasztalataidat, de akár kérdezhetsz is tőlünk a fitocavallo@gmail.com címen!