Gyulladáscsökkentő szerek lovaknál

A gyulladásos megbetegedések gyógyszeres terápiájának célja: a fájdalom csökkentése; a gyulladásos folyamat kifejlődésének gátlása és a krónikus gyulladás elkerülése. A két legfontosabb gyulladásgátló vegyületcsoport a szteroid és a nem-szteroid gyulladásgátlók csoportja. Sok gyógynövény is rendelkezik gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító gyógyhatással.

A két legfontosabb gyulladásgátló vegyületcsoport a szteroid gyulladásgátlók (glukokortikoidok) és a nem-szteroid gyulladásgátlók (angolul NSAID-s: nonsteroidal anti-inflammatory drugs; pl. fenil-butazon és aszuxibuzon; aszpirin) csoportja.

Szteroid gyulladáscsökkentők (glukokortikoidok)

A szteroid szó egy kémiai vegyületcsoportra utal. Gyógyászati szempontból nézve a mellékvesében termelődő kortizon nevű szteroid hormon hatását utánzó vegyületek.

A szintetikus (ember által előállított) kortikoszteroidok a kortizon hormon szerteágazó élettani hatásait felerősítik.

A szervezetben termelődő kortizon hormon inkább, mint (anti)stressz hormon ismert: gondoskodik róla, hogy képes legyen túlélni a ló a stresszhatásokat. Ugyanakkor rendelkezik egy kevés gyulladásgátló hatással is.

Ez leginkább arra elég, hogy megelőzze a szervezet védekező reakcióinak túlzott mértékű megnyilvánulását, mely már veszélyeztetné magát a szervezetet.

Nagy mennyiségű kortikoszteroidot alkalmazva viszont jelentős gyulladáscsökkentő hatást lehet elérni, mivel ezek a vegyületek lelassítják/gátolják az immunrendszer gyulladást kiváltó folyamatait. Ezt nevezik immunszupresszív (szupresszív=elnyomó) hatásnak.

Ha ez a folyamat elhúzódik, akkor az immunrendszer védtelenné válik a fertőzésekre. Másodlagos felülfertőződésnél, gombás betegségeknél például ezért nem szokták alkalmazni ezeket.

A glukokortikoidok igen erős gyulladásgátlók, több ponton hatva gátolják a gyulladás kifejlődését. Tartós terápiás felhasználásukat súlyos mellékhatásaik erősen korlátozzák, ugyanakkor indokolt esetben életmentő szerek.

Fontos tudni, hogy a szteroid gyulladáscsökkentők a tüneteket csökkentik, de a kiváltó okot nem biztos, hogy ezzel megszüntetik. A súlyos mellékhatások miatt csak akut, életet veszélyeztető gyulladás esetén, vagy az elhúzódó gyulladás szövetkárosító következményeinek kivédésére használják az állatorvosok.

Cushing kór esetében tilos a használatuk, mert a betegség -egy agyi daganat miatt- igen magas kortizolszinttel jár eleve. Egyes esetekben a patairha-gyulladás hátterében Cushing kór áll. Értelemszerűen ilyenkor más módon kezeli az állatorvos a patairha-gyulladásos lovat.

Nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok)

Lovaknál igen elterjedten és sikeresen alkalmazott szerek. Terápiás hatásuk egyaránt érinti a gyulladáscsökkentést, a fájdalomcsillapítást és a lázcsillapítást. Hatásukat és mellékhatásaikat egyaránt az ún. ciklooxigenáz enzimrendszer (COX) gátlásával érik el.

Elmosódott határral két nagy csoportba oszthatók: a nem szelektív („nem válogató”) és a szelektív szerekre.

A nem szelektív NSAID-ok egyaránt gátolják a COX-1 és COX-2 rendszert. Mivel sajnálatos módon a COX–1-rendszert is gátolják, emésztőrendszeri mellékhatásokat, vese- és egyéb szervi károsodást is okozhatnak.

A COX-1-enzim hatására olyan anyag keletkezik a gyomorban, mely megvédi a gyomornyálkahártyát a gyomorsav maró hatásától. A nem-szteroid gyulladáscsökkentők hatására gátlódik e védő anyag képződése, s emiatt könnyen gyomorfekély alakul ki.

Az első és legismertebb nem szelektív szert, az acetil-szalicilsavat (aszpirint) ma már elsősorban trombocitagátló hatása miatt használják, mert tartós adagolása súlyos gyomorfekélyt okoz.

Hasonló hatóanyagú növényi szer a fűzfakéreg vagy a legyezőfű, melyek szalicilátjai mellett egyéb hatóanyagok is a gyulladás ellen hatnak. Káros mellékhatásaik elenyészők az aszpirinhez képest, mert az aktív hatóanyag a bélből felszívódás után alakul át.

Leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a COX-1 enzimrendszer fontos szerepet tölt be a homeosztázis fenntartásában, míg a COX-2 főleg sejtkárosodás esetén aktiválódik, de emellett rendelkezik előnyös tulajdonságokkal is.

Tehát az optimális gátlás elsősorban a COX-2 enzimekre hat, de azokat sem korlátozza teljes mértékben, míg a COX-1 enzimeket lehetőleg békén hagyja.

Az ismert COX gátló szerek közül nem-szelektív (mindent gátló, mellékhatásokat okozó) pl. a flunixin, a fenilbutazon (jelenleg nincs törzskönyvezve lóra, de az állatorvos indokolt esetben felírhatja), a szuxibuzon (a fenilbutazon prekurzora), a tolfenamin-sav és a ketoprofen. Ennél biztonságosabban használható a COX-2 preferens karprofen és a meloxicam.

Minden gyógyszerre igaz, hogy a gyártó utasításainak megfelelő ideig és mennyiségben szabad adagolni.

A gyulladáscsökkentők esetében ez többnyire egy rövidebb időszakot jelent, meghatározott dózissal. Ennél hosszabb, nagyobb dózisban történő alkalmazásuk súlyos mellékhatások kialakulását okozhatja.

Gyulladáscsökkentő gyógynövények

Számos kísérlet bizonyítja egyes gyógynövények gyulladást gátló hatását. Jellemzően nem ugyanúgy hatnak a különféle növényi hatóanyagok, hanem a gyulladás kialakulásában résztvevő elemek és folyamatok különféle pontjait gátolják.

Az állatorvos által javasolt gyulladáscsökkentő (és fájdalomcsillapító) beavatkozás után, annak folytatásaként kezdhető el a hasonló indikációjú gyógynövények etetése, a különféle hatóanyagok reakcióba lépésének elkerülése miatt (szinergizmus, hatásfelerősödés alakulhat ki).

Májvédő növények már az első pillanattól adhatók a lónak, de figyelembe kell venni a lecsökkent hatóanyag-felezési időt, ha biotranszformációt fokozó herbát kap az állat.

Krónikus gyulladás és fájdalom hosszú távú menedzselése önmagában gyógyszerekkel nem valósítható meg, viszont gyógynövények és gyógyszerek kombinációjával igen.

A fitoterápia erős fájdalmak esetén nem alkalmazható, de az alábbi esetekben indokolt és reális (az állatorvosi ellátás vagy kezelés kiegészítésére!):

• enyhe fokú fájdalom esetén az állat komfortérzetének javítása céljából
• nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszeres terápia folytatásaként (rehabilitáció alatt - ügyelve a fájdalom menedzsment alapelveire!)
• krónikus gyulladásos állapotokban szinten tartó, illetve állapotromlást lassító kezelésben

Számos gyógynövény képes enyhe-közepesen erős és gyulladáscsökkentő, és ezzel fájdalomcsillapító hatást kifejteni. Többségük doppinglistás vegyületeket tartalmaz, és hatásukat más növényekkel együtt fejtik ki a legjobban.

Számos növény antibakteriális, -virális, -fungális hatása miatt rendelkezik gyulladáscsökkentő hatással, mely nyilván akkor hatásos inkább, ha fertőzéses eredetű a bántalom.

Több növényfaj antioxidáns hatása révén segíti elő a sejtpusztulással járó folyamatok visszaszorulását.

Írd meg véleményedet, tapasztalataidat, de akár kérdezhetsz is tőlünk a fitocavallo@gmail.com címen!

Köszönjük a lektorálást Dr. Bába András lógyógyász állatorvosnak!