A májat nem csak a testtől idegen, külső vegyi anyagok terhelik, hanem a ló saját anyagcseréjéből felszabaduló vegyületek is. Ezek egy része lebontható (ez az előnyösebb), másik részük a biotranszformáció során válik „kidobható hulladékká”. A belső anyagcseréből származó májkárosító anyagok főleg (de nem kizárólag) akkor szaporodnak fel a vérben, amikor megbetegítő a takarmányozás, vagyis nem megfelelő a minőség, a mennyiség, az összetétel és az időzítés. Gyógynövényekkel rásegíthetünk a ló saját méregtelenítésére.
A ló szervezetébe a takarmánnyal, az ivóvízzel, a légzés során vagy a bőrön át szinte folyamatosan kerülnek be testidegen vegyi anyagok, amelyek lehetnek kémiai, fizikai és biológiai eredetűek. A szervezet az ártalmas anyagoktól igyekszik minél előbb megszabadulni: lihegéssel, veretékezéssel, a vizelettel vagy a bélsárral.
Az átalakítandó vegyületeknek két fő típusa van. Az endobiotikumok a szervezet normál anyagcseréje során keletkeznek, míg a - többnyire káros vagy megterhelő- xenobiotikumok a növényekben természetes formában jelen lévő, vagy a külső környezetből származó, mesterségesen előállított vegyületek.
A szervezet számára a gyógyszerek és egyes takarmány-adalékanyagok szintén „testidegen vegyi anyagnak” minősülnek, azonban ezek a termékengedélyben javasolt felhasználás mellett nem mérgezők az állatra nézve.
Az emésztőcsőből felszívódó anyagok közvetlenül a májba érkeznek. Egyes anyagokat át kell alakítani a májban, mert vagy túlzottan veszélyesek eredeti formájukban, vagy vízben részben oldhatóvá kell tenni azokat, annak érdekében, hogy a veséken át a vizelettel kiüríthetők legyenek.
A zsíroldékony vegyületek bizonyos fokú átalakítás után elsősorban az epével választódnak ki, de ezek egy része a vékonybél hátulsó szakaszából ismét felszívódhat az enterohepatikus körforgás során. A májban zajló, enzimekkel szabályozott biológiai átalakulást biotranszformációnak nevezik.
A testidegen vegyi anyagok tipikus képviselői:
-
növényvédő szerek (széllel sodort-belélegzett, takarmányból, legelőn felvett anyagok)
-
háztartási vegyszerek (fertőtlenítőszerek, ablaktisztító, mosószer, öblítő)
-
gépolaj, kipufogógáz (a takarmányon is lehet gépolajszennyezés)
-
szervetlen porok (kvarc, szilikátok, agyag, amelyek veszélyes vegyi anyagokat is megkötnek (pl. áradás után a legelő vagy a kaszáló talaja, növényei)
-
állattartásban használt gyógyszerek (antibiotikumok, féreghajtók, gyulladáscsökkentők, terápiás szerek) és adalékanyagok
-
istállógázok (ammónia, széndioxid, nitrogén-oxidok)
-
lovakon felhasznált segédanyagok (fertőtlenítő- és ápolószerek, rovarriasztók, samponok, szőrfényesítők, kátránytartalmú patazsírok)
-
épületkezelésre használt anyagok (lakk, festék, mész, pác, olaj, fertőtlenítők)
A májat terhelő anyagok nem csak a környezetből kerülhetnek be a szervezetbe, hanem a szervezeten belül, a ló normális anyagcseréje során is folyamatosan keletkeznek.
Ilyen például a takarmányok nitrogéntartalmú vegyületeinek egyik bomlásterméke az ammónia, amely a májban is keletkezhet az aminosavak lebontása során. Az ammóniát az egészséges máj karbamiddá alakítja, amely kiürül a vizelettel, azonban a májfunkciók jelentős mértékű csökkenése esetén felhalmozódik a vérben, és károsíthatja az agyat.
A takarmányozási hibákból kialakuló májterhelést az ember idézi elő. Leggyakrabban fehérje-túletetéssel, szénhidrátok és keményítő okozta túlterheléssel, avas (romlott) olajok/zsírok etetésével, penészes takarmánnyal, a fontos táplálóanyagokat nélkülöző étrenddel vagy akár egyes vitaminok és ásványi anyagok túladagolásával.
Számos gyógyszer kémiai átalakítása is a májban zajlik. A gyógyszerek akut terápiás szerek, amelyek erős kölcsönhatásba lépnek a szervezettel. Kizárólag adott kórképekben, adott felhasználásban és terápiás koncentrációban van gyógyászati értékük, ennél nagyobb mennyiségben viszont már toxikus (mérgező) anyagok. A máj a legtöbb gyógyszert testidegen anyagként kezeli, emiatt lebontja vagy hatástalanítja.
Felezési időnek nevezik azt az időtartamot, amely alatt a bejutott gyógyszerhatóanyag vérplazmában mért szintje a felére csökken, és ebben a májnak kiemelt szerepe van.
Tapasztalataink szerint a májvédő gyógynövények tartós és intenzív felhasználása mellett egyes gyógyszerek (pl. bódítók) rövidebb ideig hatnak, vagy nagyobb dózis szükséges a megszokott hatás kifejtéséhez.
Előfordulhat, hogy annyira megbetegítő hatású a ló takarmányozása, hogy az emésztőcső egyes szakaszai, főleg a gyomor és a belek nyálkahártyája állandó gyulladásban vannak.
Amennyiben tartóssá válik a gyulladás, az szövetelhaláshoz vezet, amely kisebb-nagyobb mértékben áteresztővé teszi az amúgy szigorúan szabályozottan működő bélnyálkahártyát. Ez az ún. szivárgó bél szindróma.
Fennállása esetén a táplálékkal bejutott toxikus vegyületek, baktériumok és allergén anyagok könnyebben, gyorsabban és igen nagy mennyiségben képesek a bélfalon keresztül a vérkeringésbe bekerülni.
A belektől a portális keringéssel útjuk a májba vezet. Ott egyrészt károsíthatják a májsejteket, másrészt a máj alulműködése esetén egy részük átalakítás és ártalmatlanítás nélkül szabadon továbbjut a keringésbe, ezzel mikro-gyulladásokat okozva a szervezetben (például a szemben, az ízületekben, a bőrben, a patákban, egyes mirigyekben, az idegrendszerben és a légutakban).
Méregtelenítés gyógynövényekkel
A szervezet méregtelenítése az egészséges állatokban általában tökéletesen zajlik. Kortól és életmódtól függ, hogy mikor érdemes elkezdeni támogatni ezt a funkciót a lovaknál. Intenzív takarmányozás és tréning mellett, valamint idősödő, allergiás és túlsúlyos állatoknál már korábban érdemes számolni azzal, hogy legalább tavasszal és ősszel szükségük van májvédő és anyagcserét fokozó (méregtelenítést serkentő) gyógynövényes kúrákra.
Bármely lónál, ha szőre fakó, zsíros vagy csapzott, patái repednek vagy nyírrothadása van, tarthatunk májvédő-méregtelenítő kúrát. Természetesen ez nem helyettesíti sem az állatorvosi vizsgálatot sem az esetlegesen szükséges gyógyszeres kezelést, sem pedig a megfelelő takarmányozást.
A népi gyógyászatban purgálásnak, vértisztításnak hívták az anyagcserét, a méregtelenítő és kiválasztó funkciókat fokozó beavatkozásokat.
A vértisztító kifejezés nem szakszerű, de találóan leírja annak célját: az állatok szervezetében, a szövetekben felhalmozódott, felesleges és káros anyagcseretermékek kiürülésének elősegítése.
Régebbi szinonimája a méregtelenítés, amely nem azonos a májvédelemmel, sem a detoxifikációval (ami mérgezéseket követő állatorvosi feladat). Alapja a máj, a vesék és a belek munkájának segítése, serkentése, amelyek a szervezet számára nemkívánatossá vált, sőt esetenként káros anyagokat a külvilágba juttatják.
Ez egyfajta belső tisztítás, utalva arra, hogy nem elég kívülről lemosni, letisztítani a szervezetet, hanem időnként belső „nagytakarításra” is szükség van.
Régebben ide tartozott a napjainkban már nem alkalmazott hánytatás-hashajtás, a vér lecsapolása, a böjt, de ennél kevésbé drasztikus megoldások is, mint a húgyúti átmosó-terápia, az izzasztás vagy az epehajtás. Újabban a méregtelenítés helyett salaktalanításnak hívják ezt az eljárást, a hashajtással eltávolítható bélsalakra utalva.
Sok lovat érint a méreganyagok felhalmozódása, számos anyagcserebetegség és mikrogyulladásos folyamat hátterében is meghúzódhat a különféle méreganyagok felhalmozódása.
Emiatt minden lónak javasolható a tavaszi-őszi, vértisztító és emellé májvédő kúra, annak egészségvédő és betegségmegelőző célzata miatt. Ez természetesen nem helyettesítheti a vakcinázást és a féreghajtást, sőt ideális esetben azokat követi.
A salaktalanítást (méregtelenítést, vértisztítást) klasszikusan a pangásos időszakok végére, évszakváltásra szokták időzíteni (pl. tél vége, tavasz eleje), vagy az egyik élethelyzetből egy másikba történő átmenetre (pl. nyári intenzív versenyszezon lezárása, őszi takarmányváltással egyidőben).
Emellett a népi gyógyászat minden bőrbetegség (régiesen: „a bőr tisztátlansága”) esetén vértisztítást javasolt, ami napjainkban - saját tapasztalataim alapján is - eredményes eljárás lehet az allergiás betegségek kezelésében.
Ezeket azonban nem önmagában alkalmazzuk, hanem elsősorban megelőzésre, másodsorban az állatorvosi kezelés kiegészítéseként, annak támogatására, gyakran májvédelemmel kombinálva.
Az anyagcsere serkentésére sürgető jelek (többek között):
-
funkcionális panaszok, szubklinikai elváltozások (bármely szervet érintően)
-
fáradékonyság (látszólag ok nélkül)
-
túlsúly (zsíranyagcsere zavar)
-
visszatérő, nem szűnő gyulladás (pata, ízület)
-
makacs nyírrothadás
-
ekcéma, korpa, kivakart faroktő, foltokban szőrkopás
-
elhúzódó szőrváltás, vékony téli bunda
-
fénytelen, sprőd szőrzet
-
változó állagú bélsár (keményebb, hígabb)
-
szokottnál sűrűbb, bűzös, esetleg homokos vizelet
A méregtelenítő gyógynövénykúrák előkelő helyet foglalnak el mai napig is a betegségmegelőzésben és az alternatív terápiák eszköztárában. Alapvetően két típusuk van. Az egyik esetben általános célzattal, alapvetően egészséges állatokon főleg tavasszal és ősszel tartanak 1-1 hónapos anyagcsere fokozó kúrákat, ilyenkor a cél a szervezetben felhalmozódott káros anyagok, mérgek, kiürülésének elősegítése.
A másik esetben egy, már meglévő, méreganyagok felhalmozódásával járó, betegség terápiájának részeként hajtják végre, például bőrbetegségeknél, allergiánál, illetve a máj- és vesefunkciók csökkenésekor. Ilyen céllal egész évben bevethető eszközt jelent egy-egy méregtelenítő kúra.
Klasszikusan a célzott terápiát megelőzné egy alapozó-méregtelenítő kúra, de napjaink gyors és egyszerű megoldásokat igénylő helyzeteiben gyakran a célzott terápiával (pl. nyálkaoldás és köptetés, emésztőszervi görcsök enyhítése) egy időben zajlik a májvédelem és a méregtelenítés.
A szervezetet többféleképpen lehet belülről megtisztítani. A legjobb választás a máj, a vese és a vastagbél működésének egyidejű, összehangolt serkentése. A vízhajtó gyógynövények a vese működését fokozzák, ezzel elősegítik a méreganyagok kiürülését a vérből a vizelettel. Ezt hívják húgyúti átmosó terápiának, amely viszont vesegyulladás, szívműködési zavarok esetén ellenjavallt.
A másik pillér az epehajtás, a harmadik pedig a hashajtás. Ezeket támogatja a májregeneráció, ami egyrészt a májsejtek osztódását serkenti, a sejteket megvédi, másrészt ennek következményeként a máj méregtelenítő munkáját (a biotranszformációt) segíti.
A negyedik pillér az emésztés javítása. Emésztőnedv-elválasztást fokozó gyógynövényekkel javíthatjuk a táplálóanyagok feltárását, ami közvetve a bélflórára is jótékony hatást gyakorol. A magam részéről lovaknál csak nagyon enyhe hashajtást tartok indokoltnak „tisztító céllal”, mert a bélflórának többet árt, mint használ.
Méregtelenítést alkalmazunk a mikrogyulladásokkal járó és az allergiás eredetű betegségeknél is, az állatorvosi kezelés kiegészítésére. Ez nem azt jelenti, hogy kizárólag vértisztító gyógynövényekkel meggyógyíthatók ezek a betegségek, de a receptúra egy részét ezek teszik ki.
A drasztikusabb méregtelenítésnek egyik ritkán előforduló mellékhatása lehet a “kezdeti állapotromlás”, amely természetes folyamat, de ha túl intenzív, akkor zavaróvá válhat. Átmeneti jelleggel lép fel és kisebb adagolásra áttérve hamar megszűnik. Oka, hogy a korábban a szövetekbe és a sejtközötti térbe „raktározásra kihelyezett” anyagok ismét bekerülnek a keringésbe, aktívvá válnak.
Legyengült ló esetében csak nagyon enyhe erősségű anyagcsere fokozás jöhet szóba, mert tovább gyengítené az állatot.
A hatékony kezeléshez az alapos állatorvosi kivizsgálást és kezelést követő több hónapos gyógynövényes kúra, és egyidejűleg a kiváltó okok csökkentése lehet szükséges. Megelőzésre más összetételű és erősségű recept való, mint ha már konkrét tünetek fellépnek.
Írd meg véleményedet, tapasztalataidat, de akár kérdezhetsz is tőlünk a fitocavallo@gmail.com címen!
Köszönöm a cikk lektorálását Dr. Bába András lóspecialista állatorvosnak (www.polequi.hu) és Dr. Mézes Miklós egyetemi tanárnak, takarmánytoxikológia szakértőnek!
