A Föld bolygó talán egyik legfontosabb törvénye - a gravitáció után - a „Ki a jobb?” kérdéssel írható le. Ez pedig nem más, mint a dominancia, a versenyszellem, a rangsorelsőségre való törekvés. Ez a lovakban egy genetikailag kódolt, túlélést segítő program, ami végső soron a túlélést és a szaporodási sikert szolgálja. És ha a ló a lovassal szemben is érvényesíti ezt?!
Ez az ősi törvény az emberben is meg van. Modern civilizációnkban arra szocializálnak bennünket gyermekkorunktól fogva, hogy simuljunk bele a társadalmi elvárásokba, és feltörő frusztrációnkat nyomjuk el. Azonban a pszichológusok jól tudják, ez mennyire nehezen megvalósítható, mivel vagy előbb-utóbb kitörnek az elfojtott érzelmek, vagy befelé törnek utat maguknak, és betegségeket okoznak. Akárcsak a lovaknál.
Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nincs egyenlőség a Földön: sem emberek, sem állatok, sem ember-állat között. Amint két élőlény egy időben és egy helyen tartózkodik, és az egyikben feltámad a szándék (bármivel kapcsolatban), ütköznek az érdekek, és azonnal érvényesül a dominancia törvénye. Látványosan vagy észrevétlenül, de megkezdődik a rangsor kialakulása.
Az erősebb fél válik döntéshozóvá, irányítóvá, és ezzel a rendelkezésre álló erőforrásokon uralkodóvá. Amíg az ember a domináns, és lova örömmel vagy sem, de végrehajtja lovasa kéréseit, addig senki nem beszél domináns viselkedési zavarról a lónál.
Ennek ellenkezője azonban, amikor a ló irányít, és nem a lovas: nem is olyan ritka. Ekkor kerülnek képbe a fegyelmezési és korlátozó eszközök, vagy jobb esetben csak a nyugtató gyógynövények.
Nagyon sok lovas félremagyarázza lova viselkedését, majd nem érti, miért szegül ellen a ló, vagy miért nem együttműködő, éppen a kritikus helyzetekben. Kortól, nemtől és sportágtól függetlenül minden lovas számára ajánlott felismerni a dominancia jeleit, mely megnyilvánulhat emberrel, illetve más lóval szemben; lehet nyílt és rejtett.
A ló dominanciája az emberrel szemben
A dominancia sorrend kialakulása ott kezdődik, amikor a lovas megáll a karám szélén vagy a boksz ajtajában, és ránéz a lóra, felé fordul, vagyis kapcsolatot teremt vele. Erre az állat a testtartásával, fejével, tekintetével, izomtónusával, légzésével reagál.
Professzionális lovas ezt méterekről „olvassa”, és saját testtartásával, elméjével „válaszol” a lónak, aki szintén olvas belőle. Ma ennek tökéletes művelése ritka, de egy szintig speciális tréningeken megtanulható.
A kötőfék felhelyezése, a kivezetés, a lóápolás már bőven elég helyet és időt ad ahhoz, hogy eldőljön, aznapra ki lesz a „főnök”. Érdemes hát komolyan venni ezt az előkészítő terepet, mivel megalapozza az aznapi munkát.
A lovas megadó pozíciót vesz fel a ló-lovas kapcsolatban, ha ösztönösen ellép, amikor lova megindul felé.
A földön való munka során a vezetni kívánt ló csökönyös egyhelyben maradása, fejének ember fölé emelése, az ember intim zónájába való belegyaloglása, mind azt a tudatos célt szolgálják a ló részéről, hogy bizonyítsa, ő a rangsorelső, és nem a kétlábú.
Ember és ló közül az a domináns, aki:
- először érinti meg a másikat találkozásnál*
- erősebben érinti (nyomja, ellöki) a másikat
- képes a másikat elléptetni, a helyéről kimozdítani (miközben ő maga nem mozdul el)
- el tudja foglalni a másik által addig uralt teret
- hátrálásra, hátralépésre készteti a másikat
- elsőként lép be a másik fél intim terébe
- fejét a másik fölé emeli, a másikon átemeli (egymás mellett állva is érvényes)
- ráteheti fejét a másik hátára, nyakára (ember: ráteheti kezét a ló fejére, homlokára, tarkójára, fülére)
- eléri, hogy a másik meghajoljon előtte, leengedje a fejét
A legtöbb kezdő, de gyakran a haladó lovasoknál is megfigyelhető, hogy rövid idő alatt többször is átadják az irányítást a lovuknak.
A dominancia megnyilvánulásának tipikus helye, ideje:
- az első fél a kapcsolatteremtésben: tekintet, szaglás, érintés
- kötőfék felhelyezése
- száron vezetés
- kihozatal, bevitel karámba
- bokszból ki- vagy bevezetés
- lószállítóra fel – és levezetés
- legeltetés (séta a lovarda irányából eltávolodva)
- kikötés, rögzítés
- futószárazás
- kantározás
- izzasztó, majd nyereg felhelyezése
- lóápolás (vakarás, lábmosás, fésülés, patakaparás, - zsírozás)
- nyeregbeszállás, leszállás
- lovaglás/hajtás
- egyéb élethelyzetek során (körmölés, patkolás, állatorvosi vizsgálatok/kezelések)
- rendezvények (pl. felvonulás, nézők tömege, idegen helyszín)
A lovas a lovat hagyja a döntéshozói szerepben, ha:
- hagyja, hogy a ló felé nyújtsa orrát, és a ló szagolja meg és érintse meg őt először*
- szeretetnek veszi és örömmel hagyja, hogy lova nyakával átölelje (közben fölé kerekedve),
- kotorászás közben fellökje, kimozdítsa álló helyzetéből
- nem bánja, ha lova a lovaglás után vakarózik rajta, fellöki
- legfeljebb hangosan kiabál, csapkod, de inkább félreáll, ha lova „átgyalogolna” rajta, nem tisztelve személyes terét
- átbújik a ló nyaka alatt pucolásnál
- a ló túlsó oldalának megközelítésekor körbesétálja a lovat, ahelyett, hogy fejéhez lépve maga körül elforgatná, elléptetné
- elfogadja, hogy erős nyomást kell kifejtenie a lábemelésért (nem elég csak szólnia, „Pata!” és kicsit lehajolva odanéznie)
- kötőfék vagy kantár felhelyezésénél lábujjhegyre áll (pipiskedik), ahelyett, hogy előbb lekérné a ló fejét a tarkóra helyezett nyomással
- felszálláskor fél lábon ugrál az elmozduló állat miatt
- lovon ülés közben hagyja, hogy a ló kitépje a szárakat a kezéből, vagy arra menjen, olyan tempóban ahogy kedve tartja
*: érintés és érintés között különbség van: a kíváncsi ló is odanyújtja orrát az ismerkedéshez, de ettől még nem feltétlenül domináns, legfeljebb kezdeményező, melyben felméri a terepet.
A félelmi agresszió könnyen összetéveszthető a dominanciával, de valójában félelemből táplálkozik és nem belső akaratból, erőből.
Az eszesebb lovak megtanulják, hogy elrejtsék valódi domináns szándékukat, mert ezzel elkerülhetik a nyílt konfliktust: kisebb dolgokban együttműködnek, de a valódi irányítást nem adják át. Stresszhelyzetekben (verseny, kritikus és veszélyes pillanatok terepen) rögtön visszaveszik az irányítást a meglepődött, egyensúlyából kibillent, nyugalmából kizökkent lovastól.
Ebben az különbözteti meg a pánikreakció miatt hasonlóan viselkedő lótól, hogy az állat közben higgadt, magabiztos és tudatos.
A dominancia taglalása és kezelése hosszasan folytatható. Hazánkban számos, tapasztalt lókiképző áll a lovasok szolgálatra. Legjobb referenciáik a lovaik, melyeken közvetlenül lemérhető a tudásuk. Minél több lovon bizonyítottak, annál hitelesebbek.
Annyi bizonyos, hogy csak veréssel/kiabálással, vagy csak suttogással nem lehet a domináns lóval lerendezni a rangsorvitákat, és a világhálón, közösségi oldalakon (vagy itt) adott tippek nem valószínű, hogy a valóságban 100%-osan segítenek.
Mást lát a megfigyelő kiképző kívülről, a helyszínen, mint egy adott szituációban benne lévő lovas. És semmit sem lát a Facebookon posztolgató, semmilyen felelősséget nem vállaló lovas, akinek tudása vagy feljogosítja a tanácsra, vagy nem.
Írd meg véleményedet, tapasztalataidat, de akár kérdezhetsz is tőlünk a fitocavallo@gmail.com címen!
Köszönöm szépen a cikk lektorálását Dr. Marosi Katalin etológusnak!
