Bélsárpangás és növényi hashajtók

A bélsárpangás szinonimái a dugulás, a trágya besülése, extrém laikus esetben a székrekedés. Ez utóbbit lovaknál nem mondják. Kiindulhat a probléma a trágya állagából (száraz, kemény), vagy a belekből. Gyógynövényekkel erőteljesebb és szelídebb módon is rásegíthetünk az ürítésre, adott helyzettől függően.

Az egészséges belek ritmikusan összehúzódnak és elernyednek, ezzel továbbítva a tartalmat a végbélnyílás felé. Ennek meglétét hallgatózással deríti fel az állatorvos, amikor kólikás lóhoz hívják. Ha a bélmozgás vagy más néven „bélperisztaltika" lelassul, akkor a béltartalom, illetve a végbélben a bélsár megreked. Ezt hívják bélsárpangásnak.

Ez egyrészt azért jelent problémát, mert a belekben található mikroorganizmusok folyamatosan dolgoznak, ami gázképződéssel (és felfúvódással) jár, másrészt a pangó bélsárból káros anyagok, köztük endotoxinok szabadulnak fel, melyek a belekből felszívódnak a vérbe, majd a keringéssel eljutva a létfontosságú szervekhez, patákhoz, betegségeket okoznak.

A bélsárpangás és a bélgázok felhalmozódása kellemetlen érzést, sőt egy idő után fájdalmat okoz az állatnak. Mint érzékeny idegrendszerű állat, a ló gyakran reagál a fájdalomra gyomor- és bélgörcsökkel, vagyis bekólikázik

Az amúgy is telt belek összehúzódása fájdalmas az állatnak, amelyre újabb görcsökkel reagál. Ördögi kör, mely önmagát erősíti. Ha szerencsés a ló, átvészeli a helyzetet egy kisebb kólikás rohammal, amelyet egy kevésbé figyelmes gazda észre sem vesz. Ha azonban komoly roham alakul ki, akkor menthetetlen az állat és irtózatos fájdalmak között elpusztul.

Gyógynövények rendszeres etetésével, kevés lenolaj, lenmag alapú mash etetésével megelőzhetők a görcsök, a felfúvódások, a béltartalom besűrűsödése és a bélmozgások lelassulása, leállása.

Növényi hashajtók

A takarmány kiegészítésére kevés, enyhe hashajtó hatással rendelkező gyógynövényt (pl. rebarbara) is kaphat a dugulásra hajlamos ló, de csakis görcsoldó növényekkel együtt!

A szénában és a legelőn előforduló sóskafélék levele kis adagban hasfogó, és előidézhet bélsárpangást. Nagy adagban vagy elhúzódó etetéssel azonban mérgezést idéznek elő, károsítják a bélnyálkahártyát, és ez hasmenéshez vezethet. Kerüljük nem terápiás célú etetésüket! Ezek és más legelői növények gyógy- és mérgező hatásáról olvashatsz a Gyógynövények lovaknak, kutyáknak és macskáknak című könyvben.

A lenmag rendszeres, heti 2-3 alkalommal történő etetése a belek normális működését serkenti és fenntartja. Még hasznosabb, ha minden nap kap egy keveset a ló (30-50 grammot - annyi főzés nélkül is etethető). Mash etetése is javasolt a dugulásra hajlamos lovaknak, legalább heti 2-3 alkalommal, vagy mindennap egy keveset.

Ha az állatorvos a fitoterápiás hashajtó szer mellett dönt, akkor érdemes figyelembe venni, hogy az adott gyógynövény milyen módon segíti elő a béltartalom felhígulását.

Egyes magok (lenmag, bolhamag, útifű) nyálkaanyagai megkötik a vizet, ezáltal megnövelik a béltartalom térfogatát. A bélfalban található érzősejtek érzékelik a nyomást és ingert küldenek az agyba, amely utasítást ad a belek összehúzódására. Egy bélcsavarodás esetén ez végzetes bélfalrepedést okozhat, egyébként segíti a béltartalom ürülését. A bolhamag útifű maghéj helyes felhasználásról itt olvashatsz.

Ezzel szemben az antranoid tartalmú Aloe vera vagy a szenna például olyan anyagokat tartalmaz, amelyek elősegítik, hogy több víz maradjon a belekben, és így hígabbá teszik a béltartalmat.

Hatásuk hármas: gátolják a vastagbélben a víz és a nátriumionok visszaszívását, ami fokozza a bélperisztaltikát és hígítja a béltartalmat. Hidragóg hatásuk, hogy a bélfal ingerlésére megnő a bélfal mirigyeinek váladéktermelése és vízkiválasztása.

Kémiai felépítsük folytán a vegyületeikből a bélben szabaddá váló cukrok laxáns (hashajtó) hatásúak. Úgy tűnik, a bélfal stimulálásával serkentik a gyulladásos folyamatokban jellemző prosztaglandinok és a hisztamin helyi termelését. Ez szintén fokozza a bélperisztaltikát, ami végső soron a szervezet öngyógyító mechanizmusaiba illeszkedő „tisztuláshoz” kell.

Hashajtókat terápiás dózisban 2-3 (max 5) napnál tovább nem célszerű adni, mert nemcsak kiszáradást okozhatnak, hanem a bél természetes baktérium-összetételét is időlegesen károsíthatják.

A hashajtók hosszabb távú adagolás mellett a bél renyheségét, az ún. lusta bél szindrómát okozzák.