tudományos vizsgálat készült a FitoCavallo® Prevul gyógynövény-keverékről

Szakmai elismerés a természetes lógyógyászatban – tudományos vizsgálat készült a FitoCavallo® Prevul gyógynövény-keverékről

Nagy örömmel és büszkeséggel osztjuk meg, hogy a kassai Állatorvostudományi Egyetem Lógyógyászati Klinikáján hivatalos klinikai vizsgálat készült a FitoCavallo® Prevul nevű gyógynövény-alapú takarmánykiegészítőnkről. A kutatás célja az volt, hogy objektíven vizsgálja a termék hatékonyságát spontán kialakult gyomorfekélyes esetekben, enyhe igénybevételnek kitett lovaknál. A tanulmányban a Prevul-t a hagyományos omeprazol-terápiával hasonlították össze, a vizsgálatok során pedig endoszkópos értékelés is készült.

A vizsgálat eredményei biztatóak: a gyógynövény-keverék nemcsak jól tolerálható volt, de a laphámterület fekélyeinek gyógyulásában is jelentős javulást mutatott – bizonyos esetekben még kedvezőbb hatással, mint a gyógyszeres kezelés.

Ez a publikáció számunkra nemcsak visszajelzés, hanem mérföldkő is: megerősíti, hogy a jól megválasztott növényi hatóanyagok valóban értékes eszközök lehetnek az állatorvosi gyakorlatban. Köszönjük az egyetemi kutatócsoport munkáját, és örömmel osztjuk meg a részletes tanulmány magyar nyelvű fordítását is az érdeklődő szakemberekkel, állattartókkal.

Az eredeti, publikált tanulmány angol nyelven itt érhető el.

A TANULMÁNY MAGYAR FORDÍTÁSA:

A Prevul gyógynövény-keverék alkalmazása gyomorfekélyes lovak kezelésében

Szerzők: Margaréta Horváthová¹*, Michaela Karamanová¹, František Novotný¹, Zuzana Vilhanová¹ és Csilla Tóthová²
¹ Lógyógyászati Klinika, Egyetemi Állatkórház, Kassai Állatorvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem
² Kérődző Klinikája, Egyetemi Állatkórház, Kassai Állatorvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem
*Levelező szerző: megihorvath@gmail.com

Egyszerű összefoglaló:

A farmakológiai kezelésekhez, valamint az állatkórházi környezethez és menedzsmentbeli változtatásokhoz szorosan kötődő terápiás lehetőségek mellett egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a természetes eredetű készítmények iránt – nemcsak a gyakorló állatorvosok és kutatók, hanem különösen az állattartók körében. Számos vizsgálat utal arra, hogy bizonyos nutraceutikumok kedvezően befolyásolhatják a gyomorfekélyek gyógyulását. Jelen vizsgálat célja az volt, hogy értékeljük a Prevul (gyártó: DZSAR Kft. – FitoCavallo, Magyarország) elnevezésű takarmánykiegészítőben található, porított gyógynövények hatását spontán kialakult, a laphámterületet érintő gyomorfekélyek esetén, hobbi tartásban lévő, csupán enyhe igénybevételnek kitett lovaknál.

Kivonat:

Tanulmányunkban a ló gyomrának laphámterületét érintő fekélyes elváltozások kezelését vizsgáltuk, összehasonlítva a klasszikus omeprazol-terápiát és a Prevul gyógynövény-keverék alkalmazását. A vizsgálat kezdetén 38 lovat – köztük 20 heréltet, 15 nem vemhes kancát és 3 mént – véletlenszerűen két csoportra osztottunk. Az egyik csoport 28 napon keresztül reggel éhgyomorra kapta az ajánlott dózisban (4 mg/ttkg) az omeprazol pasztát (Peptizole, Norbrook, Egyesült Királyság). A másik csoport a Prevul gyógynövénykeverék napi kétszeri adagját kapta (20 g/adag), tört zabbal elkeverve, szintén 28 napig – miután ESGD (Equine Squamous Gastric Disease) diagnózist kaptak. A vizsgálat során két herélt lovat el kellett altatni, így végül 36 lóval folytattuk a tanulmányt.

Ezen kívül 10 egészséges ló csak Prevul kiegészítőt kapott, hogy megfigyelhessük a termék önkéntes elfogadásában mutatkozó különbségeket fekélyes és nem fekélyes lovak között. A kezelések előtt és után gyomortükrözést végeztünk, hogy értékelhessük az állapotváltozást. Mindkét csoportban statisztikailag szignifikáns mértékben csökkent a gyomorfekélyek súlyossági foka, azonban a Prevul-lal kezelt lovaknál a javulás mértéke számottevőbb volt a laphámterület fekélyesedése tekintetében, mint az omeprazol-kezelést kapott csoportnál.

.............................

1. Bevezetés

A gyomorfekélyek előfordulása a lovak körében olyan probléma, amelyet nagymértékben a háziasítás és az ebből fakadó megváltozott tartási körülmények idéztek elő – legyen szó nagy teljesítményre tenyésztett sportlovakról vagy kedvtelésből tartott hobbiállatokról. Az endoszkópos vizsgálati módszerek bevezetése jelentős előrelépést hozott, mivel korábban a gyomorfekélyeket gyakran csak boncolás során lehetett felismerni. Az endoszkópia így kulcsszerepet játszott a gyomorban zajló kóros folyamatok jobb megértésében és kezelésében.

A "lógyomor fekély szindróma" (Equine Gastric Ulcer Syndrome, EGUS) megnevezés először 1999-ben került hivatalos használatba a gyomorfekélyes elváltozások összefoglaló leírására. Az Európai Lóbelgyógyászati Kollégium (European College of Equine Internal Medicine – ECEIM) legfrissebb állásfoglalása új egységes nevezéktant javasolt, valamint aktualizált útmutatást adott a betegség kórélettanára, diagnosztikájára és kezelésére vonatkozóan.

A bizottság kiemelte, hogy az EGUS kifejezés általános, gyűjtőfogalomként használatos a gyomorban megjelenő erozív és fekélyes elváltozásokra – hasonlóan az emberi orvoslásban használatos „peptikus fekélybetegség” (PUD) kifejezéshez. Ezen belül anatómiai alapon két fő kategóriát különítettek el: a laphámot érintő fekélyes elváltozásokat (Equine Squamous Gastric Disease – ESGD) és a mirigyes részt érintő fekélyeket (Equine Glandular Gastric Disease – EGGD).

Az ESGD két formája ismert: az elsődleges, amely ép emésztőrendszerű állatokban alakul ki (ez a gyakoribb), és a másodlagos, amely a gyomor kiürülésének késlekedése miatt, például pylorus szűkület következtében jelenik meg. Az EGGD kórélettani háttere egyelőre kevéssé ismert. A bizottság javasolja az egyértelmű, anatómiai régiót is feltüntető leíró terminológia használatát, valamint a gyomor érintett területének pontos megjelölését a klinikai és kutatási kommunikációban. Emellett az ESGD diagnosztikájához az Equine Gastric Ulcer Council által kidolgozott 0–4-es súlyossági skála alkalmazását javasolják:

• 0. fokozat: ép hám, hyperkeratosis jele nélkül,

• I. fokozat: ép nyálkahártya, de helyenként hyperkeratosis észlelhető,

• II. fokozat: kis kiterjedésű, egyedi vagy multifokális fekélyek,

• III. fokozat: nagyobb, egyedi vagy kiterjedt felszíni fekélyek,

• IV. fokozat: kiterjedt, mély fekélyes területekkel jellemezhető elváltozások.

A gyomorfekély előfordulása fajtától, a lovak edzésmennyiségétől és teljesítményétől függően változik, valamint eltér az ESGD és EGGD tekintetében. Az ESGD legmagasabb gyakoriságát az angol telivér versenylovaknál tapasztalták: az edzés előtt 37%-uk érintett, és ez az arány 2–3 hónapos versenyfelkészítés során 80–100%-ra nő. A standardbred versenylovaknál ez az érték 44%, amely edzés során 87%-ra emelkedik. A hobbi- és sportlovak esetében az ESGD gyakorisága 17–58% között mozog, míg a kedvtelésből tartott lovak esetében ez 37–59% között alakul. Az endurance (távhajtó) lovaknál a versenyidőszakon kívül 48%-os, versenyidőszak alatt pedig 66–93%-os előfordulást mutattak ki, különösen az elit kategóriákban.

A nem-szteroid gyulladáscsökkentők vagy kortikoszteroidok túlzott használata, a szállítás, a stressz, illetve a nagy koncentrátum- és alacsony rosttartalmú takarmányok szintén fokozzák a fekélyképződés kockázatát a teljesítménylovaknál. Azok a lovak, amelyeket ritkán versenyeztetnek és főként otthoni környezetben, hobbilóként használnak, mindössze 11%-os ESGD gyakorisággal érintettek. Az EGGD előfordulási gyakorisága kevésbé ismert, jelen vizsgálatunk azonban nem terjedt ki a gyomor mirigyes részének vizsgálatára.

Egyéb kockázati tényezők, kiegészítő kezelési lehetőségek és terápiás megfontolások

Jelenleg kevés nagyméretű, populációalapú epidemiológiai vizsgálat áll rendelkezésre, amely az EGUS (Equine Gastric Ulcer Syndrome) kialakulásához hozzájáruló egyéb kockázati tényezőket vizsgálja. A meglévő adatok alapján azonban kimutattak szignifikáns összefüggéseket az ESGD (Equine Squamous Gastric Disease) és az egyéni tréningmódszerek, valamint a lótartás helyszíne között: városi környezetben tartott lovaknál például 3,9-szer nagyobb eséllyel alakulnak ki gyomorfekélyek. További hajlamosító tényezők lehetnek a más lovakkal való közvetlen kapcsolat hiánya, a karámok rács helyett zárt falakkal való elválasztása, illetve az, hogy az istállókban beszédhang alapú rádió szól zene helyett.

Egy tanulmány szerint azoknál a lovaknál, amelyek legalább részleges legelőre járási lehetőséggel rendelkeztek, kisebb volt az ESGD kialakulásának esélye, különösen, ha ezt más lovakkal együtt tehették meg. Más kutatások viszont nem találtak szignifikáns összefüggést a legelő minősége vagy a kint-tartózkodás ideje (csak istállóban, istálló + legelő, kizárólag legelő) és az ESGD előfordulása között. Ez arra utalhat, hogy önmagában a legelőn tartás nem feltétlenül befolyásolja a gyomor pH-értékét.

A rostban gazdag takarmányhoz való szabad hozzáférés vagy a gyakori, kis mennyiségű szálastakarmány etetése széles körben elfogadott megelőzési stratégia a gyomorfekélyek ellen, bár ezt alátámasztó, erős tudományos bizonyítékok továbbra is hiányoznak – sőt, bizonyos fekélytípusok esetén ez akár ellenjavallt is lehet. Ennek ellenére az intenzív rágás fokozza a nyáltermelést, ami előnyös, mivel a nyál pufferezi a gyomorsavat.

Fontos tényező továbbá a takarmány típusa és minősége. Amennyiben az egyetlen szálastakarmány a szalma, jelentősen nő az ESGD kialakulásának kockázata. A szálastakarmány-étkezések közötti hosszú időköz (6 óránál több) szintén növeli az ESGD esélyét a gyakoribb etetésekhez (6 órán belül) képest. Emellett, ha a keményítőbevitel meghaladja a 2 g/ttkg/nap értéket, körülbelül kétszeresére nő az ESGD súlyosságának esélye. A nem állandó vízhozzáférés szintén rizikót jelenthet. A koplalás mint kockázati tényező jól ismert, és az időszakos éheztetés súlyosbíthatja a laphám fekélyek lefolyását.

A gyomorfekélyek kiegészítő kezelésében egyre szélesebb körben alkalmaznak nutraceutikumokat és takarmány-kiegészítőket, mivel ezek könnyen adagolhatók, jól hozzáférhetők, és az adagolás a tulajdonos által is elvégezhető. Ezek közé tartoznak például a pektin-lecitin komplexek (esetenként savlekötőkkel kombinálva), különféle élesztők, hidrolizált kollagén, lucernaszecska, valamint különböző gyógynövénykeverékek. A természetes alapú termékek népszerűsége valószínűleg a tulajdonosok azon törekvését is tükrözi, hogy hatékony, de természetes megoldást találjanak kedvencük számára, elkerülve a klinikai környezetet és az azzal járó stresszt – és nem utolsósorban a költségeket.

A pontos diagnózis felállításához a sztenderd módszer a megfelelő előkészítést követően (koplaltatás és vízvisszatartás) végzett gyomortükrözés, amely során egy legalább 3 méteres endoszkóp segítségével vizsgálják meg a nem mirigyes és mirigyes gyomorhámot, a margo plicatust, a pylorust és a duodenum kezdeti szakaszát. Annak ellenére, hogy az EGUS Tanács korábban már egységes ajánlást tett a súlyossági skála használatára, sok kutató saját rendszert alkalmaz, ami megnehezíti az eredmények összehasonlítását, valamint a klinikai esetek értékelését más állatorvosok által. A bizottság továbbra is az EGUS Tanács 0–4-es súlyossági skálájának alkalmazását javasolja az ESGD diagnosztikájában.

Előfordul, hogy a diagnózis csupán feltételezett, a tulajdonosok megfigyelései, viselkedésbeli változások vagy a kezelésekre adott válasz alapján, amelyek sokszor nem specifikusak.

Az ESGD sikeres kezelése szinte elképzelhetetlen menedzsmentbeli változtatások nélkül. Csökkenteni kell a fizikai és pszichés terhelést, a szállítási gyakoriságot, a fájdalmat, és fokozni kell a legelőre járást, valamint szükség esetén az étrend módosítását. Mindazonáltal, spontán gyógyulás csupán az esetek 4–6%-ában fordul elő a nem mirigyes fekélyeknél. A hatékony gyógyulás eléréséhez gyógyszeres terápia szükséges, különösen, ha az állat továbbra is edzésben marad, vagy versenyzésre használták.

A nem mirigyes elváltozások jól reagálnak azokra a szerekre, amelyek növelik a gyomornedv pH-értékét. A protonpumpa-gátlók és a H2-receptor antagonisták a leggyakrabban alkalmazott gyógyszercsoportok a lógyógyászatban. Az omeprazol a parietális sejtek savelválasztásáért felelős hidrogén-kálium-ATPáz gátlásával fejti ki hatását – ez az enzim katalizálja a hidrogénionok káliumionokkal történő cseréjét, ami a sósavképződés végső lépése.

A ranitidinhez hasonló H2-blokkolók versenyképesen gátolják a H2-receptort, de hatékonyságuk a megfelelő plazmaszint fenntartásától függ. Természetes körülmények között kialakuló fekélyek kezelésében az omeprazol hatékonyabb, ezért az EGUS terápiájában elsőként választandó szer maradt. A szukralfát bevonó anyagként működik, amely a fekélyes területekhez kötődve elősegíti a gyógyulást, inaktiválja a pepszint és megköti az epesavakat is. A szintetikus prosztaglandin E2-analóg misoprostol időfüggő módon növeli a gyomornedv pH-értékét, emellett fokozza a védő nyákréteg és a bikarbonát termelését is. Ugyanakkor hasmenést vagy akár kólikát is kiválthat, és mivel képes a vemhesség megszakítására, alkalmazását körültekintően kell mérlegelni.

2. Anyagok és módszerek

A vizsgálat teljes lóállománya 48 melegvérű lovat foglalt magában, amelyek életkora 4 és 21 év között változott, testkondíció-pontszámuk (BCS) pedig az 5–8 közötti tartományba esett a Henneke-skála alapján. A kezdeti vizsgálatba 38 ló került bevonásra – 20 herélt, 15 nem vemhes kanca és 3 mén –, akiket véletlenszerűen két csoportra osztottak. Az egyik csoport a hagyományos gyógyszeres kezelést kapta: omeprazol pasztát (Peptizole, Norbrook, Egyesült Királyság) 28 napon keresztül, reggel éhgyomorra, szájon át adagolva, az ajánlott 4 mg/ttkg dózisban. A másik csoportban szereplő lovak 28 napon keresztül naponta kétszer 20 grammra porított, gyógynövény-alapú Prevul keveréket kaptak (gyártó: DZSAR Kft. – FitoCavallo®, Magyarország), amit tört zabhoz keverve etettek meg velük. A Prevul gyógynövénytartalmát az 1. táblázat tartalmazza.

A vizsgálat során két herélt ló eutanáziára került, így végül összesen 36 lóra vonatkozóan történt elemzés. További 10 egészséges ló – 5 nem vemhes kanca és 5 herélt, 5–16 éves kor között – kizárólag a gyógynövénykeverék etetési kísérletéhez szerepelt, az önkéntes felvétel vizsgálatára. Ez lehetővé tette annak megfigyelését, hogy az ESGD-ben érintett és nem érintett lovak milyen mértékben hajlandók fogyasztani a terméket.

Valamennyi ló egyedi bokszos tartásban élt faforgács almozással, éjszakára és kedvezőtlen időjárás esetén. Napi legalább 6 órás legelőre jutási lehetőséget biztosítottak számukra, ahol némi friss füvet is legelhettek. Etetésük napi kétszeri réti széna etetéséből állt, amit étkezésenként 0,5 kg tört zab követett. A lovak számára ad libitum elérhető volt sótömb és friss ivóvíz a karámban és a bokszban egyaránt.

A lovak influenza és tetanusz ellen rutinszerűen oltva voltak, féreghajtásuk évente kétszer történt. Mozgásuk könnyű, rendszertelen edzésekből állt, maximum heti három alkalommal, alkalmanként legfeljebb 2 órában, kizárólag megszokott környezetben. Az elmúlt évben egyikük sem vett részt versenyen. A vizsgált állatok közül 18 lovat a gyomortükrözés céljából szállítottak be a klinikára, míg a többi vizsgálatot az otthoni istállókban végezték el. Az anamnézis szerint az elmúlt három hétben 5 lónál alkalmaztak flunixin-meglumin kezelést, de a vizsgálat kezdetén egyik ló sem mutatott lázra, fájdalomra vagy szisztémás megbetegedésre utaló jeleket.

A nem mirigyes gyomorhám területén kialakult fekélyben szenvedő lovak mindegyikénél megfigyelhetők voltak enyhébb, de valószínűsíthető fájdalomra vagy diszkomfortérzetre utaló tünetek. A tulajdonosok gyakran „rossz viselkedésről” számoltak be a heveder meghúzásakor, pata kaparásról, fa rágásáról, flehmen-reakcióról, a táp elfogyasztásának megtagadásáról, a széna félbehagyásáról, ásításról vagy szokatlan testtartásról – például „meghajlásos” pózról.

A gyomorfekélyek diagnosztikáját éhgyomorra végzett gyomortükrözéssel (gasztroszkópia) állították fel, szedálást követően, 14–16 órás koplalás után. A kórházi körülmények között tartott lovakat csak gumiszőnyeges bokszban helyezték el a koplalási idő alatt, míg az otthoni körülmények között muzzlival és forgács almozással biztosították a környezetet. A vízfelvételt a vizsgálat előtt 4 órával korlátozták. A gyomortükrözést mindig ugyanaz a szakember (M.H.) végezte, 300 cm hosszúságú, 12 mm átmérőjű endoszkóppal (Carl Storz, Németország). A gyomorban levegő befúvásával történt a nyálkahártyaredők elsimítása. A nem mirigyes gyomorfelszínen megtapadt takarmány- és bélsármaradványokat steril vízzel távolították el, hogy jól láthatóvá váljon a nagy görbület, a kis görbület, a fundus dorsalis, valamint a margo plicatus. A fekélyek számát és súlyosságát az Equine Gastric Ulcer Council (EGUC) 0–4-ig terjedő skálája szerint rögzítették. A vizsgálat minden lovon a kezelés előtt és után is megtörtént.

A vizsgálati képeket számítógépen és hordozható eszközön archiválták.

3. Eredmények

A kezelés megkezdése előtt az omeprazollal kezelt csoportban a 20 ló közül 9-nél 1-es, 8-nál 2-es, 3-nál pedig 3-as fokozatú fekély volt jelen, míg 4-es súlyossági fokot egyik esetben sem észleltek. A Prevul-lal kezelt csoport 18 egyedéből 7 ló esetében 1-es, 6-nál 2-es, 4-nél 3-as, 1 esetben pedig 4-es fokozatú fekélyt diagnosztizáltak a kezelés előtt. A fekélysúlyossági fokok eloszlása a két csoport között a kezelés megkezdésekor statisztikailag nem mutatott szignifikáns különbséget.

Az omeprazolos kezelés során két ló esetében eutanáziát kellett végezni: az egyik esetben ismeretlen eredetű gyomorrepedés, a másiknál idiopátiás haemolyticus anaemia következtében. A 28 napos kezelést követő gastroszkópos vizsgálat az omeprazolos csoportban 1 ló esetében fekélymentes állapotot (0. fokozat), 11 esetben 1-es, 5-nél 2-es, 1 esetben pedig 3-as súlyosságú elváltozást mutatott. A Prevul-lal kezelt csoportban 4 ló teljesen gyógyult (0. fokozat), 8-nál 1-es, 6 esetben 2-es fokozatú elváltozás volt jelen, míg 3-as vagy annál súlyosabb elváltozást már egyik lónál sem észleltek. A kezelést követő fekélyeloszlás statisztikailag szintén nem mutatott szignifikáns különbséget a két csoport között.

Mellékhatásokat – például hasmenést, étvágycsökkenést vagy kólikás tüneteket – egyik csoportban sem figyeltek meg a vizsgálat során, sem omeprazol, sem Prevul alkalmazása mellett. A Prevul porított gyógynövény-keveréket a gyomorfekélyes lovak minden esetben problémamentesen elfogadták. Ezzel szemben az egészséges, fekélyt nem mutató 10 ló közül 3 visszautasította az abrakkal kevert terméket, és válogatós viselkedést mutatott.

Mindkét kezelési csoportban statisztikailag szignifikáns javulást észleltek a fekélyfokozatok csökkenésében, azonban a Prevul-lal kezelt lovaknál a nem mirigyes (laphámmal borított) gyomorhám területén jelentősebb mértékű javulást dokumentáltak az omeprazolos kezeléssel szemben.

1. táblázat – A Prevul (DZSAR Kft. – FitoCavallo®, Magyarország) összetevői

2. táblázat – Az omeprazollal és Prevul-lal kezelt lovak fekélyfokozatainak változása a kezelés előtt (BT) és után (AT), az eltérés statisztikai értékelése (átlag ± szórás)

4. Megbeszélés

A nem mirigyes eredetű (squamosus) gyomorfekélyek spontán gyógyulási aránya mindössze 4–6% között mozog, így a jelentősebb javulás érdekében legtöbbször farmakológiai kezelésre van szükség. Ezek a típusú fekélyek jól reagálnak a gyomornedv pH-ját emelő hatóanyagokra, például a protonpumpa-gátlókra. Az omeprazol csökkenti a gyomorsav-elválasztást azáltal, hogy blokkolja a parietális sejtek szekréciós membránjában működő hidrogén–kálium–ATPázt, amely a sósavképzés végső lépésében a hidrogénionokat káliumionokra cseréli.

A terápiás gyakorlatban a lovakat omeprazol pasztával kezelik, jellemzően 28 napon keresztül napi 4 mg/ttkg dózisban, majd ezt követően további legalább 21 napon át napi 1 mg/ttkg fenntartó dózissal. A készítmény praktikus adagolófecskendőben kapható, alkalmazásának azonban van egy jelentős korlátja: az omeprazol felszívódása a vékonybélben történik, ezért fontos a megfelelő beadási körülmények biztosítása. Bár az ESGD-ben szenvedő lovak étrendjében kiemelten ajánlott a jó minőségű rostos takarmány, a pasztát viszonylag üres gyomorra szükséges beadni, hogy ne tapadjon rostszálakhoz, és ne jusson a vastagbélbe, ahol hatástalanul ürülhet ki. Ezt a gyakorlatban például úgy lehet megoldani, hogy a lovat este 10 órakor etetik utoljára szénával, reggel éhgyomorra beadják a pasztát, majd 45–60 perc elteltével kap jó minőségű szénát, majd szemestakarmányt. Ezeket a feltételeket az állatkórházakban általában jól biztosítják, a gyakorlatban azonban a lótartók, telepvezetők és gondozók ezt ritkán tudják következetesen betartani. Ez is magyarázza, miért nő az érdeklődés az egyszerűbben adagolható, természetes alapú alternatívák iránt.

Tanulmányunk célja az volt, hogy értékeljük a Prevul gyógynövényes takarmány-kiegészítő hatékonyságát a felnőtt lovak EGUS kezelésében. Eredményeink azt mutatták, hogy a termék beadása egyszerű, a lovak szívesen elfogadják, semmiféle mellékhatást nem tapasztaltunk a kezelés során vagy azt követően, és a fekélyfokozatok szignifikánsabb csökkenését észleltük a Prevul-lal kezelt csoportban az omeprazollal kezelt csoporthoz képest. A gyógyulás mértéke megerősíti azon korábbi tanulmányok megállapításait is, amelyek különféle nutraceutikumokat vizsgáltak hasonló célból.

A nutraceutikumok népszerűsége részben azok könnyű alkalmazhatóságának és hozzáférhetőségének köszönhető. A pektin–lecitin komplexeket például kísérletesen is vizsgálták, és igazolták, hogy fokozzák a gyomornedv nyáktartalmát. Ugyanakkor két vizsgálat nem tudott védőhatást kimutatni etetés/koplalásos ESGD modellben, jóllehet egy korábbi esetsorozat bíztató eredményeket adott. Újabban egy antacid (magnézium-hidroxid), pektin–lecitin komplex és Saccharomyces cerevisiae kombinációja mind ESGD, mind EGGD esetén ígéretesnek bizonyult megelőző célú alkalmazásban. Egy másik kiegészítő, amely szerves savak sóit és B-vitaminokat tartalmazott, szintén kedvező hatást mutatott ESGD esetén, míg homoktövis bogyót tartalmazó készítmény az EGGD kialakulása ellen volt hatásos koplalásos modellben.

Az antacidumok átmeneti tüneti enyhülést nyújthatnak, de hatásuk rövid ideig (legfeljebb 2 órán át) tart, így önálló terápiaként nem tekinthetők elegendőnek.

5. Következtetések

A nutraceutikumok, különösen a gyógynövények, rendkívül népszerűek a lótartók körében, és napjainkban mind a humán, mind az állatorvosi gyógyászatban egyre nagyobb érdeklődés övezi őket mint kutatási és terápiás lehetőséget. A lovak esetében – mint természetes növényevő állatoknál – ezek az alternatívák nemcsak vonzóbbnak tűnnek, hanem sok esetben elegendő megoldást is kínálhatnak a hagyományos gyógyszeres kezeléssel szemben. A klasszikus gyógyszerekkel összehasonlítva a természetes készítmények alkalmazása gyakran kevesebb költséggel, kevesebb stresszel és egyszerűbb adagolással jár, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy ezen a területen további tudományos kutatásokra és bizonyítékokon alapuló eredményekre van szükség az állatorvosi fitoterápia szakmai megerősítéséhez.